Az univerzum akkor kezdődött, amikor a semmi meglátta magát a tükörben.
Mindenki valamilyen szemüvegen, valamilyen gondolatrendszeren keresztül nézi a világot.
A hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbeli fájdalmas emlékek piszkítottak be. A ho’oponopono révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt és betegséget okoznak.
Sajnálom a magamban hordozott helytelen gondolatokat, amelyek a problémát okozták nálam és a páciensnél is. Kérlek, bocsáss meg!
Válaszul arra, hogy a terapeuta megbánást mutatott és bocsánatot kért, a SZERETET megkezdi a helytelen gondolatok átalakításának folyamatát.
Életemet és a kapcsolataimat a következő felismerések alapján alakítom:
1.) a fizikai univerzum gondolataim testet öltése
2.) ha a gondolataim betegek, akkor beteg fizikai valóságot teremtenek
3.) ha a gondolataim épek, akkor olyan fizikai valóságot teremtenek, amelyben túlcsordul a SZERETET
4.) 100 %-ban felelősséget vállalok azért, hogy a fizikai univerzumomat olyannak teremtettem, amilyen
5.) 100 %-ban felelősséget vállalok a beteg valóságot teremtő beteg gondolataim korrigálásáért
6.) nem létezik „odakint”, minden gondolatként létezik az elmémben
A problémák nem egyebek, mint visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a SZERETET szemével való látásra és az inspirációból (belső sugallat, ösztönzés) történő cselekvésre.
Aki kifelé néz, álmodik; aki befelé, felébred.
A béke velem kezdődik.
A problémáim nem egyebek, mint a tudatalattimban visszajátszódó emlékek. A problémáimnak nincs köze senkihez, semmilyen helyhez vagy helyzethez.
Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van választási lehetőségem. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődök hozzájuk; vagy megtehetem, hogy az ISTENIHEZ folyamodok, hogy átalakítással szabadítson meg tőlük. Az elmémet így vissza tudom állítani eredeti, nulla, üres állapotába. Az emlékmentesség állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől, akkor ISTENI ÖNVALÓM vagyok, ahogyan az ISTENI létrehozott, pontosan saját maga hasonlatosságára.
Amikor a tudatalattim zéróállapotban van, olyankor időtlen, határtalan, végtelen és a halál sem érinti. Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakad az időben, a térben, a problémákban, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való birkózásban, az ügyek kezelésében. Ha megengedem, hogy az emlékek uraljanak, akkor azzal lemondok elmém élességéről és az ISTENIvel való harmóniámról. Nincs ráhangolódás, nincs inspiráció. Ha nincs inspiráció, nincs cél.
Csodálatos felismerni, hogy a béke és a szabadság velem kezdődik.
A ho’oponopono lényege, hogy tudatalattinkból szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszák az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma „odakint” van, s nem idebent.
Mindenki a saját látásának korlátait véli a világ korlátainak.
Ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, ami az életedben megjelenik – egyszerűen azért, mert ott van az életedben – a te felelősséged. Az egész világot szó szerint te teremted.
Ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, amit látsz, hallasz, ízlelsz, tapintasz, vagy bármi módon megtapasztalsz, az a te felelősséged, mivel a te életedben jelenik meg.
Ami azt jelenti, hogy neked kell meggyógyítani a terroristát, az elnököt, a gazdaságot, bármit, amit tapasztalsz. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ők kizárólag a bensőd kivetüléseiként léteznek.
A probléma nem velük van, hanem veled. És ha meg akarod őket változtatni, akkor magadat kell megváltoztatnod.
Pontosan tudom, hogy ezt milyen nehéz megemészteni. Hát még elfogadni, és ténylegesen megélni. Vádaskodni sokkal könnyebb, mint teljes felelősséget vállalni.
Ha jobbá akarod tenni az életedet, akkor ahhoz gyógyítani kell az életedet. Ha bárkit meg akarsz gyógyítani, akkor ahhoz magadat kell gyógyítanod.
„Mi zajlik bennem, hogy ezt a problémát okoztam, és hogyan tudnám azt magamban kijavítani?”
A dolgunk: önmagunk megtisztítása. Ahogy tisztítjuk magunkat, úgy tisztul a világ is, mert a világ mi magunk vagyunk. Minden, ami rajtunk kívül van, kivetülés és illúzió.
Kétféleképpen élheted az életedet: emlékből vagy inspirációból. Az emlékek visszajátszódó, régi programok. Az inspiráció pedig az, amikor az ISTENITŐL kapsz üzenetet. Az inspiráció az, amire szükséged van. És csak akkor hallhatod meg az ISTENIT és kaphatod meg az inspirációt, ha minden emléket kitakarítasz. Csak annyit kell tenned, hogy tisztítasz.
Szeretlek.
Sajnálom.
Kérlek, bocsáss meg.
Köszönöm.
Elménk a világnak csupán picinyke darabját látja, és a képe nem csak hiányos, de még pontatlan is.
Agyunk már azt megelőzően megmondja, hogy mit tegyünk, hogy meghoztuk volna a tudatos döntésünket.
Amikor megjelenik az elmédben az ötlet – ami vagy inspirációból vagy emlékből származik –, hogy valamit megtegyél, akkor már te döntöd el, hogy cselekszel-e.
Megfigyelted-e, hogy valahányszor valamilyen problémád támad, te is ott vagy?... A lényeg, hogy életünkben mindenért vállaljunk 100 %-os felelősséget. Nincs olyan kiskapu, ahol kimenekülhetsz, ha valami nem tetszik. Mindenért te vagy a felelős.
Minden, ami megjelenik az életünkben, pusztán programjaink kivetülése.
Minden probléma gondolatként kezdődik. De a gondolat még önmagában nem probléma. A probléma az, hogy minden gondolatunk fájdalmas emlékekkel van átitatva: személyek, helyek vagy dolgok emlékeivel.
Az intellektusunk egymagában nem képes ezeket a problémákat megoldani, mivel az intellektus csak kezelni tudja a dolgokat. A dolgok kezelése pedig semmilyen megoldást nem kínál a problémánkra. El kell őket engednünk! Amikor a ho’oponoponot alkalmazod, az ISTENI elveszi tőled a fájdalmas gondolatot, és semlegesíti vagy megtisztítja azt. Nem a személyt, a helyet vagy a dolgot tisztítod meg. Azt az energiát semlegesíted, amit ehhez az emberhez, helyhez vagy dologhoz kapcsoltál. Tehát az első fázis ennek az energiának a megtisztítása.
Az energia nemcsak semlegesítődik, hanem elszáll. A végső lépés az, hogy megengeded az ISTENINEK, hogy belépjen, és fénnyel töltse fel az ürességet.
Nem kell tudnod, hogy mi a probléma vagy a hiba. Csak annyit kell tenned, hogy tudomásul veszed azt a problémát, amelyet fizikailag, mentálisan, érzelmileg vagy bármilyen más módon megtapasztalsz. Ha tudomásul vetted, az a teendőd, hogy azonnal elkezded kitisztítani azzal, hogy ezt mondod: „Sajnálom. Kérlek bocsáss meg!”
ISTENI Teremtő atya, anya és fiú egysége… Ha a családom, a rokonaim vagy az őseim megsértettek volna téged, a családodat, a rokonaidat vagy az őseidet, gondolatban, szóban vagy cselekedetben, a teremtésünk kezdetétől mostanáig, kérjük a bocsánatodat… Add, hogy ezzel megtisztítsuk, kisöpörjük, eleresszük és elvágjuk az összes negatív emléket, blokkot, energiát és rezgést, és hogy ezek a nemkívánatos energiák tiszta fénnyé alakuljanak át…
Ha megbocsátásért folyamodunk, azzal megtisztítjuk az utat a gyógyulás megtörténtéhez. Semmi más nem áll közénk és a gyógyulás közé, mint a szeretet hiánya. A megbocsátás megnyitotta az ajtót ahhoz, hogy a szeretet megint jelen lehessen.
„Tíz éve megállapodtam magammal, hogy egy gigantikus adag fagylaltra hívom meg magam, ha egyetlen napot úgy el tudok tölteni, hogy közben senkit sem ítélek meg. Eddig még – egy teljes napig – egyszer sem sikerült.”
„Akármennyit is dolgoztam már eddig magamon, még mindig ki tudnak akasztani emberek és helyzetek. Igaz, sokkal jobban el tudom már viselni a legtöbb gubancot, mint régebben, de még nagyon távol állok attól, hogy minden helyzetet teljes szeretettel tudjak kezelni.”
Ha meg akarsz oldani egy problémát, akkor dolgozz magadon! Ha a problémád történetesen valaki mással kapcsolatos, akkor csak azt kell magadtól megkérdezned: „Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember piszkál?” Az emberek csak azért bukkannak fel az életedben, hogy piszkáljanak! Ha ezt tudod, akkor minden helyzeten javíthatsz. Hogyan? Egyszerű: „Sajnálom, ami történik. Kérlek, bocsáss meg!”
Pl. ha masszőr vagy csontkovács vagy, és valaki hátfájás miatt kéri a segítségedet, akkor a következő kérdést kell feltenned: Mi zajlik bennem, ami miatt ez az ember fölkeresett engem a hátfájásával?
Mindenki számára létezik kiút a problémákból és a betegségekből, aki hajlandó 100 %-os felelősséget vállalni azért, ahogyan az élete – percről percre – alakul. A ho’oponopono ősi módszerével az egyén a szeretethez fordul, hogy az korrigálja az őbenne lévő hibákat. Ezt mondogatod: „Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg nekem azt, ami bennem zajlik, és létrehozza ezt a problémát.” Ezután már a szeretet a felelős azért, hogy átalakítsa benned azokat a hibákat, amelyek a problémát létrehozták.
A ho’oponopono a problémákat nem nyűgnek, hanem lehetőségnek tekinti. A problémák csupán visszajátszott, múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a szeretet szemével történő látásra és az inspirációból történő cselekvésre.
Vállaljunk felelősséget az életünkért. A teljes felelősség azt jelenti, hogy mindent elfogadsz. Még azokat az embereket is, akik belépnek az életedbe, a gondjaikkal egyetemben, mert az ő problémáik a te problémáid. Ők immár a te életedben vannak, és ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor azért is teljes felelősséget kell vállalnod, amit ők tapasztalnak meg.
Ez szédítő, észbontó, agyzsibbasztó gondolat! S ha átülteted a gyakorlatba: az életed gyökeresen átalakul! Csakhogy a 100 %-os felelősség puszta megértése is meghaladja azt, amire a legtöbben hajlandóak vagyunk, és akkor még nem beszéltünk az említett gondolat elfogadásáról!
De ha már sikerült elfogadnod, az lesz a következő kérdésed, hogy miként tudod önmagadat úgy átalakítani, hogy a világ többi része is megváltozzon?
Az egyetlen biztos módszer a „szeretlek”. Ez az a kulcs, ami megnyitja a gyógyulás kapuját. De azt önmagadon használd, s ne másokon! Emlékezz: az ő problémájuk a te problémád, ezért ha őrajtuk dolgozol, az rajtad nem segít. Nem nekik van szükségük a gyógyulásra, hanem neked. Neked önmagadat kell gyógyítanod. Te vagy minden megtapasztalás forrása.
Az emlék gondolkodás, az inspiráció megengedés.
A legtöbben alapvetően az emlékeinkből élünk. S azért nem vagyunk ennek a tudatában, mert lényegében tudattalanok vagyunk.
E szerint a világszemlélet szerint az ISTENI üzenetet küld odafentről, egyenesen az elmédbe. De ha te az emlékeidet játszod vissza – és szinte mindig azt teszed –, nem fogod meghallani az inspirációt, és főleg nem fogsz az alapján cselekedni. Így viszont az ISTENI nem jut szóhoz. A fejedben zakatoló hangok túlságosan lefoglalnak ahhoz, mintsem hogy meghalld az ISTENIT.
Az ISTENITŐL kapsz inspirációt. Az inspiráció az ISTENITŐL érkezik, egy-egy emlék viszont nem egyéb, mint az emberiség kollektív tudattalanjának egy-egy programja.
A program olyan, mint egy hiedelem. Egy olyan beprogramozódás, amin osztozunk másokkal, amikor azt másokban észrevesszük. A feladatunk: kipucolni az összes programot, hogy visszajussunk a zéróállapotba, ahol az inspiráció megérkezhet.
Amikor valakiben neked nem tetsző dolgot szúrsz ki, akkor magadban is ugyanazt hordozod. Az a teendőd, hogy kitisztítsd. És amikor ezt megteszed, a másik embert is megszabadítod tőle.
„Mivel ő jött hozzám, biztosítottam róla, hogy én is a probléma része vagyok.”
Ha mérgező gondolataidat, engeded az első helyre, akkor automatikusan a tökéletlenséget fogod megtapasztalni: betegség, zűrzavar, neheztelés, depresszió, ítélkezés vagy szegénység formájában.
Minél inkább el tudom oszlatni azokat a korlátozó programokat, amiket látok vagy érzek, annál gyakrabban el tudom érni a korlátok nélküli állapotot, és – önmagamon keresztül – békét tudok hozni bolygónkra.
Tudatos elménk számára pillanatonként 15 bit áll rendelkezésre, miközben 15 millió bit kavarog körülöttünk. Esélyünk sincs arra, hogy minden, az életünkben szerepet játszó elemet megértsünk. Ezért nem erőlködnünk, hanem bíznunk kell.
Nem az a lényeg, hogy eredményt érj el, hanem, hogy békét teremts. Ha ez sikerült, akkor többnyire azt az eredményt is megkapod, amire eredetileg törekedtél.
Valahányszor ki akarsz valamit javítani az életedben – pénzügyektől a társkapcsolatokig terjedően –, mindössze egy helyre kell tekintened: saját magadba.
Honnan jön a hit? Ezeket a programokat az emberek a mindennapi életük során szedik össze.
Amikor egy tudatalatti elmében az ISTENI egy emléket zéróvá alakít, akkor az az emlék minden tudatalatti elmében zéróvá alakul át, kivétel nélkül mindegyikben!
A szeretet átáramlik az elménken, mégpedig először a spirituális elmén, a tudatfelettin. Ezután pedig továbbáramlik, keresztül az intellektuális elmén, a tudatos elmén, megszabadítva azt a gondolkodás energiáitól. Végezetül pedig eljut az emocionális elmébe, a tudatalattiba, kiürítve a gondolatokból a mérgező érzelmeket, amelyek helyébe saját magát állítja.
Az elme egyszerre csak két úr egyikét szolgálhatja. Vagy azt szolgálja, ami éppen az elmédben történik (ez az emlék), vagy pedig az inspirációt.
Amikor valami gondod támad egy másik emberrel, akkor valójában nem azzal az emberrel van a gondod. A gond azzal az emlékkel van, ami felszínre jön benned, és amire reagálsz. Ezzel van a gondod. Nem a másik emberrel.
Amikor megjelenik az életedben valaki, akit nem kedvelsz, azt is te teremtetted meg. Ha te teremted a saját valóságodat, akkor őket is te teremted meg.
Az élet szokás dolga, úgyhogy szokásommá tettem, hogy jól éljem az életemet.
A mérgező anyagok kiöblítése miatt fontos evés előtt inni.
Az otthonunkban ne halmozzunk fel fölösleges dolgokat.
A ho’oponopono megtanít arra, hogy miként tudom kitörölni azokat a negatív elemeket, amelyek problémás helyzetekként jelennek meg saját magamban (vagyis hogyan tudom levenni az összes figurát a sakktábláról…).
A tudatalattidban lévő hibaemlékek újrajátsszák a problémáidat, legyen szó súlyproblémáról, a fiadról vagy bármi másról. A tudatos elmének pedig fogalma sincs az egészről!
Ahhoz, hogy megnyíljon az ISTENI áradása, előbb törölnöd kell az emlékeket. Mindaddig, amíg a tudatalattiban emlékek (blokkok, korlátozások) találhatók, addig azok megakadályozzák az ISTENIT, hogy megadja nekünk a mindennapi kenyerünket…
A problémák visszajátszódó emlékek. Az emlékek programok. Nem csak a tieid. Közösek. Az emléket azzal tudod elengedni, ha szeretetet küldesz az ISTENINEK. Az ISTENI hallja ezt, és reagál rá. Ám oly módon, ami mindenkinek a javát szolgálja, és akkor, amikor az mindenki számára a legkedvezőbb. Te választasz, de nem te döntesz, hanem az ISTENI.
Verd ki a fejedből az elképzelést, hogy az emberek érted tesznek dolgokat! Saját magukért tesznek. Csak annyit kell tenned, hogy tisztogatsz.
Felelősek vagyunk mindenért, amit bárki mond vagy tesz, egyszerűen azért, mert ők részei a mi megtapasztalásunknak. Ha mi vagyunk saját valóságunk megteremtői, akkor mindent mi teremtettünk meg, amit látunk, beleértve a nem tetsző részeket is.
„Régebben megpróbáltam megoldani a problémákat, az enyémeket és a másokét is. Ma már úgy hagyom őket, ahogy vannak, viszont a problémákat okozó emlékeket tisztogatom. Ennek hatására a problémák megoldódnak, én pedig mindvégig jól érzem magam.”
„Az élet, amit (valaki) él, nem olyasvalami, amit ő maga tesz. Sokkal inkább egy program vagy emlék, amit önmagában lejátszik, s aminek a hálójába belegabalyodott. Olyan, mintha elkapott volna valami vírust. Egyáltalán nem az ő hibája. És mivel én is érzem a fájdalmát, tudom, hogy együtt futtatjuk ezt a programot. Nekem kell megtisztítanom. És ahogy tisztogatom a programot, ő is egyre inkább kilábal a helyzetéből.”
A lényeg az, hogy 100 %-ban vállaljuk a felelősséget. Ha pedig magadat tisztítod, akkor mindenki másból is kitisztítod ezt a programot.
Az emlékek megakadályozhatnak a pénzszerzésben. Ha a pénzzel kapcsolatban elvégezted a tisztítást, akkor meg is fogod kapni. Az univerzum odaadja neked a pénzt, ha hajlandó vagy elfogadni. Az elmédben lejátszott emlékek tartják távol tőled a pénzt, vagy akadályoznak meg abban, hogy pénzed legyen.
Mérhetetlen mennyiségben fogsz ötletekhez és pénzhez jutni, ha szélnek ereszted a rászorultságodat, és hagyod, hogy hozzád áramoljanak a dolgok.
Csak az számít, hogy szeresd a másikat, mert ő is a részed, és ha szereted, azzal elősegíted az életében aktiválódott programok kitörlését, kipucolását.
A terapeuták azt hiszik, hogy segíteniük kell az embereken, vagy meg kell őket menteniük. Valójában azonban önmagukat kell kigyógyítaniuk azokból a programokból, amelyeket a pácienseikben látnak. Ahogyan az emlékek törlődnek a terapeutában, úgy fognak kitörlődni a páciensben is.
A másik ember a tükörképed. Osztozol vele a tapasztalatain. Tisztítsd meg a közös programot, és mindketten rendbe jöttök!
Olyan világban élünk, amelyet a hit mozgat. Akármiben is hiszel, az a hit működni fog. De legalábbis az fogja a mindennapjaidat meghatározni. A hited fogja olyan észlelésekbe rendezni a tapasztalataidat, amelyeknek számodra értelme lesz.
Nem az étel a veszélyes, hanem az, amit az ételről gondolsz!
„Mielőtt hozzálátnék az étel elfogyasztásához, magamban azt mondom neki: „Szeretlek! Ha ebbe a helyzetbe bármi olyat beleviszek, amitől betegnek érezném magam, miközben téged eszlek, az nem te vagy! De az még csak nem is én vagyok! Az valami olyan, ami azt váltja ki belőlem, hogy hajlandó vagyok érte felelősséget vállalni.” Ezt követően már nyugodtan megehetem az ételt, mert megtisztítottam.
Semmi sem létezik, ami rajtunk kívül állna. Minden ott van bennünk. Akármit is tapasztalsz, azt saját magadban tapasztalod meg.
A legnagyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy igent mondasz minden egyes pillanatodra. Napról napra úgy élsz, hogy a világ lenyűgöz, elvarázsol és csodálatba ejt, s ezért folyamatosan hálát érzel.
Minél inkább meggyógyítod azt, ami életed során eléd kerül, annál világosabban tudod megteremteni azt, amit szeretnél, és fel tudod szabadítani a megrekedt energiát más célokra.
Ha teljes felelősséget vállalsz mindenért, ami az életedben megjelenik, akkor, ha valakinek problémája támad, az egyben a te problémád is lesz. Tehát a jelenlegi valóságodért senkit és semmit nem vádolhatsz. Csak annyit tehetsz, hogy vállalod érte a felelősséget, ami azt jelenti, hogy elfogadod, a magadénak ismered el, és szeretettel kezeled.
A lényeg, hogy mindent szeretettel fogadj! Szeresd a zsírpárnáidat, a káros szenvedélyeidet, a problémás gyerekedet, a szomszédodat, a házastársadat, mindent és mindenkit! A szeretet átalakítja és felszabadítja a megrekedt energiát. A „szeretlek” szó az a – Szezám tárulj! –, ami az ISTENI megtapasztalásához vezető kaput megnyitja.
A szándék az elme játékszere; az inspiráció pedig az ISTENI útmutatása. Eljön majd az életedben az a pillanat, amikortól felhagysz a próbálkozással. Nem kérni fogsz és várni a kérésed teljesülésére, hanem csupán figyelni. A szándék azt jelenti, hogy az ego korlátozott rálátása alapján próbálod irányítani az életedet; az inspiráció pedig azt, hogy veszed az ISTENI üzenetét, és meg is valósítod.
A tudatos elme tudomásul veszi, hogy a probléma emlékeket jelent, amelyeket a tudatalatti elme játszik vissza, és ezekért 100 %-ban felelős.
A tudatos elmének van választási lehetősége: kezdeményezheti a szakadatlan tisztítást; vagy engedélyezheti az emlékeknek, hogy vég nélkül problémákat játsszanak vissza.
Amikor a lélek problémákat visszajátszó emlékekkel találkozik – magadban, hangtalanul – mondd nekik ezt: „Kedves emlékeim, szeretlek benneteket. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy mindannyiótokat – és saját magamat is – fel tudlak szabadítani.”
A „szeretlek” akkor is használható, ha nem vagy tudatában a problémáidnak. Mondogathatod akkor is, ha belekezdesz valamibe, pl. telefonálni készülsz, vagy fölveszed a csengő telefont, vagy útnak indulás előtt.
