Mindent, amit az életemben tapasztalok, én magam vonzottam be, mégpedig az elmémben megjelenő képek által. A gondolataim által. Bármi is történjen a fejemben, az előbb-utóbb az életemben is megjelenik.
Mindennél erősebb mágneses erő lakozik bennem, amelynek forrása a saját elmém és a benne megfogalmazódó gondolatok.
Mind azok vagyunk és azt vonzzuk magunkhoz, amire a legtöbbet gondolunk.
Ha képes vagyok elképzelni azt, amire vágyom, és elmém uralkodó gondolatává teszem, biztosan be is vonzom az életembe.
Gondolataim olyan mágneses jeleket bocsátanak ki, amelyek a nekik megfelelőt vonzzák be hozzám.
Amikor gondolkodom, jeleket küldök az Univerzumnak, amely mágnesességük által magukhoz vonzanak minden hasonló, vagyis ugyanazon a frekvencián rezgő dolgot. Minden, amit kibocsátok, illetve elküldök, visszatér forrásához, vagyis hozzám.
Ha meg akarok változtatni valamit az életemben, csatornát és frekvenciát kell váltanom. Ehhez pedig a gondolataimon kell változtatnom.
Minden egyes alkalommal, amikor hosszasan vagy tartósan gondolok valamire, egyben teremtek is. Egészen bizonyos, hogy gondolataim nyomán előbb-utóbb megvalósul valami.
Amire most gondolok, az teremti meg a jövőmet. Elmém által én magam alakítom az életemet. És mivel folyamatosan gondolkodom, folyamatosan teremtek. Amire összpontosítok, amin a legtöbbet járatom az agyam, az fog bekövetkezni az életemben.
Gondolataim elvetett magvak, és hogy mit aratok, az csakis ezeken múlik.
Kinyilvánítom az Univerzum felé, hogy pozitív gondolataim erősek és megingathatatlanok; a negatívak viszont gyengék és kérészéletűek.
Semmi sem jelenhet meg az életemben anélkül, hogy tartós gondolataimmal meg ne hívnám.
Megvan a lehetőségem, hogy bármit megváltoztassak, hiszen gondolataimat én magam válogatom meg; érzéseimet pedig én magam érzem.
Az Univerzum egy tükör, amely a Vonzás Törvényének megfelelően saját gondolataimat vetíti vissza rám.
Ha a "hogyan" kérdésén töröm a fejem, a hiány frekvenciáján tartózkodom, hiszen ekkor nem bízom abban, hogy vágyam tárgya már az enyém. Nem baj az, ha nem tudom, hogyan fog történni. Majd meglátom. Bevonzom a helyes utat.
Mágneses erőm van, amellyel magamhoz vonzom a dolgokat. Ha tisztázom magamban, hogy mit is szeretnék, akkor képes leszek olyan mágnes lenni, amely csak a vágyott dolgokat vonzza. Minél többször tapasztalom meg a Vonzás Törvényének működését, annál jobban megerősödik mágneses erőm - hiszen hozzáadódik a hit, a bizonyosság és a tudás ereje.
Minden attól függ, mi van a fejemben. Hogy valamiről azt gondolom: "Ez nagy dolog, jó darabig el fog tartani." Vagy azt, hogy: "Ez semmiség. Adok neki egy órát." Az ilyen szabályokat én állítom fel. Ha olyan érzéseket táplálok valamivel kapcsolatban, mintha az már a birtokomban volna, az Univerzum azonnal válaszol.
Az Univerzum számára nem létezik idő és nem léteznek méretek. Egy forintot épp olyan könnyű megteremteni, mint tízmilliót. A folyamat ugyanaz, és az egyetlen ok, amiért az egyik gyorsabban megy a másiknál, a fejemben lévő hiedelem, amely azt súgja, hogy egy forint kevés pénz, tízmillió pedig nagyon sok.
A hit annyit tesz, mint úgy cselekedni, beszélni és gondolkodni, mintha már megkaptam volna, amit kértem. Ha az ennek az állapotnak megfelelő frekvencián tartózkodom, a Vonzás Törvénye majd elrendezi az embereket, az eseményeket és a körülményeket.
Mostani helyzetem múltbeli gondolataim gyümölcse. Ha tehát változtatok gondolataimon és érzéseimen, gyökeresen megváltozhat minden.
Minden ami vagyok, annak az eredménye, ahogyan a múltban gondolkodtam.
Este, mielőtt elalszom, végiggondolom az aznap történteket. Ha bármi olyat találok, ami nem egészen úgy ment, ahogyan szerettem volna, lejátszom magamban újra az adott jelenetet - de ezúttal úgy, ahogyan az örömöt okoz nekem! Amikor az elmémben újrateremtem és kijavítom életem eseményeit, egyben harmonizálom is az aznapi frekvenciát, hogy a holnapnak már egy új, magasabb szintű rezgéssel vághassak neki. Vagyis tudatosan új képeket festek a holnap számára.
Érdemes listát készíteni azokról a dolgokról, amelyekért hálásnak kell lennem. Ez a gyakorlat megemeli az energiaszintemet, és ezáltal segít megváltoztatni a gondolkodásomat. Rájöhetek, hogy mi mindenem van, és hálás lehetek mindezért.
Vizualizáció közben, amikor kivetítem elmém vetítővásznára az általam kitalált képeket, egy dologra nagyon kell ügyelni: mindig és csakis a végeredményre kell összpontosítanom. Nem azt kell éreznem, hogy szükségem van valamire, hanem azt, hogy az már az enyém.
Abban a pillanatban, ahogy felmerül a kétely, meg kel próbálnom elengedni azt. Kiváltom a "tudom, hogy megkapom, amire vágyom" gondolatával és érzésével.
A gazdagság gondolkodásmód kérdése. Az egész azon múlik, hogy mi jár a fejemben.
Ha gazdagságra vágyom, pozitív érzéseket kell táplálnom a pénzzel kapcsolatban.
Ahhoz, hogy képes legyek másoknak adni, előbb magamat kell feltöltenem. Épp ezért általános érvényű szabály, hogy én vagyok az első. Az én örömöm az első. Mindenki a saját boldogságáért felelős.
Nagyon fontos, hogy szeressem önmagam, mert enélkül nem lehetek boldog. Ha nem vagyok kibékülve azzal, aki vagyok, akkor blokkolom mindazt a jót, mindazt a szeretetet, amely az Univerzumból felém áramlik.
Amikor szeretet van bennem, úgy tűnik, hogy az egész univerzum körülöttem forog, lesve vágyaimat, és minden elképzelhető jó dolgot és jó embert hozzám küld.
Addig rendben van, amíg csak megállapítom, hogy mit nem szeretnék. Ám minél többet beszélek, olvasok, panaszkodom és szörnyülködöm ezzel kapcsolatban, annál inkább magamhoz vonzom és megerősítem azt.
Megtanulok nyugodt maradni, és nem belefolyni mindabba, ami rossz érzéssel tölt el. Elmémet és szívemet arra irányítom, amit szeretnék. Hiszen az energia oda megy, ahová a figyelem irányul.
Az Univerzum minden parancsomat hűen teljesíti. Vigyázok, nehogy olyan képek fogságába essek, amelyek vágyaimmal ellentétes dolgokat jelenítenek meg. Tudatosítom létüket, fénnyé változtatom őket, ha tudom; és aztán megszabadulok tőlük. Végül helyettük új látomást teremtek arról, amit szeretnék, beleélem magam, és hálát adok megvalósulásáért.
Semmi sem korlátozott - sem a források, sem más. Csak az emberi elme teremt korlátokat.
Észreveszem, mennyi csodálatos és gyönyörű dolog vesz körül. Dicsérem és megáldom őket. Azokra a dolgokra pedig, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretném, nem pazarolom az energiámat felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával. Azzal foglalkozom, amire vágyom, és az univerzum teljesíti kérésemet.
Az áldás és a dicséret minden rosszat felold, így erejüket ellenségeimmel kapcsolatban is bevethetem. Ha dicsérem és áldom őket, minden negativitást és viszályt kioltok.
Ha küzdök valami ellen, azt - mivel érzelmeimet erősen ráirányítom - bevonzom az életembe.
A kézfejem szilárdnak tűnik, pedig valójában nem az. A megfelelő mikroszkóp segítségével egy vibráló energiamasszát látnék. Minden ugyanabból épül fel. Minden energia.
Minden energia egy bizonyos frekvencián mozog. Mivel én is energia vagyok, nekem is megvan a magam rezgésszintem, amelyet mindig aktuális gondolataim és érzéseim határoznak meg. Sőt, amit szeretnék, az szintén energia, amely a maga szintjén rezeg.
Amikor arra gondolok, amit szeretnék, annak a frekvenciáját bocsátom ki, és mivel vágyam tárgya is ugyanezen a frekvencián rezeg, magamhoz vonzom azt!
Kezemben a hatalom, hogy elmém által összpontosítsam az energiáimat, felvegyem más dolgok rezgésszintjét, és így magamhoz vonzzam azokat.
Energiamágnes vagyok, amely elektromos töltésével bevonzza a hasonló töltésű dolgokat; illetve ő maga is vonzódik azokhoz.
Attól függően tehát, hogy pozitív vagy negatív irányba fordítom hatalmamat, más egészségi állapotot és környezetet biztosíthatok magamnak. Teremtő vagyok tehát, és saját jövőm sorsa a kezemben van. Ez pedig gondolkodásmódommal függ össze.
Elengedem a múltat, a káros kulturális kódokat és társadalmi előítéleteket. Csak én teremthetek méltó életet saját magamnak.
Mindannyian egy végtelen energiát használunk. Az Univerzum természeti törvényei olyannyira pontosak, hogy probléma nélkül alkotunk meg űrhajókat, embereket küldünk a Holdra, és a landolás időpontját egészen a másodperc töredékéig meg tudjuk határozni. Nem számít hol élünk. Mindannyian egy energiát használunk, egy törvényt, a vonzást.
A Vonzás Törvényét nem érdekli, hogy mit értékelünk jónak vagy rossznak, mit akarunk és mit nem; csak a gondolatainkra válaszol.
Ha azt nézem, amit akarok, akkor igent mondok rá; aktiválok egy gondolatot. A Vonzás Törvénye válaszol erre a gondolatra, és olyan dolgokat kelt életre, amik illeszkednek hozzá. Ha arra tekintek, amit nem akarok és nemet kiáltok rá, akkor tulajdonképpen nem eltolom azt magamtól, hanem azt a gondolatot aktiválom, amit nem akarok és a Vonzás Törvénye felhalmozza nekem ezeket a dolgokat. Ez egy vonzásokra épülő univerzum. Minden a vonzásról szól.
Ha arra panaszkodom, milyen rossz nekem, akkor létrehozok többet abból, ami olyan rossz nekem.
Felhagyok azzal, hogy a nemkívánt dolgokra koncentrálok; azokra, amiktől félek; amiket el akarok kerülni. Ehelyett arra koncentrálok, amit el akarok érni. Így lehetek pozitív terveimben, hozzáállásomban és így vonzok magam köré pozitív embereket, eseményeket és körülményeket.
A gondolataim okozzák az érzelmeimet. Az érzelmeim tudatják velem, mit vonzok magamhoz. Két érzelem létezik: az egyik jólesik, a másik rosszul. Különböző nevekkel láthatjuk el őket. Érzéseink irányítórendszerként működnek, amelyek tudatják velünk, hogy amit gondolok épp, az összhangban van-e azzal, amit valójában akarok.
Érzéseim visszajelző mechanizmusok arról, hogy jó pályán vagyok-e vagy sem; az úton vagyok vagy letértem róla. Minél jobban érzem magam, annál inkább irányban vagyok. Minél rosszabbul érzem magam, annál inkább eltérek az iránytól.
Bármit érzek, az tökéletes visszatükröződése annak, ami éppen valósággá válik.
Amire a gondolataimmal és érzelmeimmel koncentrálok, azt vonzom az életemhez, ha akarom, ha nem.
Amire panaszkodom, amivel kapcsolatban panaszkodom, azzal tovább tartom életben ezt a valamit, ami igencsak távol áll attól, amit valójában szeretnék. A hiányra összpontosítok ilyenkor. Amire összpontosítok, azt kapom.
Az engem körülvevő emberek legjobb részére kell figyelnem. Érdemes listát készíteni azoknak az embereknek a jó tulajdonságairól, akikkel sok időt töltök. Ahogy arra összpontosítok, amit szeretek, ezek az emberek olyanná válnak lassan. Még akkor is igaz ez, ha nem tudok teremteni az ő világukban.
Testünk saját gondolatunk terméke.
Arra kell összpontosítanom, amit akarok, és nem arra, amit nem akarok. Nem baj, ha észreveszem, hogy mit nem akarok, mert ez ellentétet képez és így megfogalmazhatom mit akarok. Egyre többet teremtek abból, amire koncentrálok.
Azért vagyok itt (a Földön), hogy olyan világot teremtsek magam köré, amilyet akarok; miközben hagyom, hogy a világ mások számára is olyan legyen, ahogy azt ők szeretnék.
Több mint elegendő van mindenből, mindenki számára. Elég kreatív ötlet van, elég energia, elég szeretet, elég öröm. Mindez beáramlik az elmébe, ami tudatában van saját végtelen természetének. Van elég mindenből. Ha elhiszem, ha látom, ha így cselekszem, akkor megmutatkozik előttem.
Minden energia. Van a világegyetem, a galaxisok és a bolygónk. Azokon emberek, ezen belül egy test, egy szervrendszer, majd sejtek, majd molekulák, atomok és azokban energia. A világegyetemben minden energia. Nem számít, hogy melyik városban lakom; elég potenciális energia van a testemben, hogy a várost kb. egy hétig ellássam világítással.
Spirituális lény vagyok, energiamező, ami egy nagyobb energiamezőben működik.
Hatalmamban áll megteremteni a saját világomat.
Saját életem teremtője vagyok, mert saját gondolataim irányítója vagyok.
Minden egyes "nem vagyok..." egy teremtés.
Ha azt gondolom, hogy képes vagyok rá, vagy ha azt, hogy nem, mindenképpen igazam van.
Nincs olyan, ami ne lehetnék, amit ne tehetnék meg, amit ne birtokolhatnék. Ha eldöntöm, mit akarok, csak arra gondolok, ezzel magamhoz vonzom. Ez a Teremtés folyamata.
