Ha az lehetnél, aki akarsz, ki szeretnél lenni? Ha nem volnának korlátok, kikötések, és senki sem mondaná, hogy vágyaid túlzók vagy nagyzolók, nevetségesek vagy arcátlanok? Ha tehát az lehetnél, aki mindig is lenni szerettél volna, és ha ehhez minden út és ajtó nyitva állna, akkor ki szeretnél lenni?
A választól függ az életem. Ebből születnek a vágyaim, ez sugallja döntéseimet, ítéleteimet és meggyőződéseimet, ez szabja meg sorsom további alakulását. Még a környezetem is eszerint változik - vagyis végső soron az egész életemre hatással van.
Aki meg van győződve arról, hogy az életén úgysem változtathat, annak fáradságos dolog ezen gondolkoznia. A gond csak az, hogy az ember éppen a saját meggyőződése miatt nem tud változtatni az életén. Ugyanis ezek a meggyőződések írják életünk forgatókönyvét.
A kvantumfizika, a kvantumbiológia, a modern matematika és az epigenetika (géntevékenységet szabályozó mechanizmusokkal foglalkozó tudományág) legújabb felfedezései nyomán egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emberi meggyőződés ereje tesz minket azzá, aminek hisszük magunkat: ez az egészségtől a betegségig, az immunvédekezéstől a hormonháztartásunkig, az öngyógyító erőinktől a boldogságra való képességünkig mindenre kiterjed.
Korlátai csak a gondolkodásnak vannak. Egyébként határtalan lehetőségek állnak előttünk. És a csodálatos az, hogy ezzel a kijelentéssel már nem kell a hitünkre vagy puszta feltételezésekre hagyatkoznunk, mivel most már a tudomány is ebbe az irányba halad, megerősítve és igazolva elgondolásainkat.
A vizsgálatok még arra is fényt derítettek, hogy meggyőződéseinkkel nemcsak a saját életünkre vagyunk hatással, hanem környezetünkére is. Gondolataink erejével és érzelmeinkkel módunkban áll sorsunkat kedvünk szerint alakítani. Új meggyőződéseinkkel átalakíthatjuk DNS-ünket, aktiválhatjuk öngyógyító erőinket, boldoggá és örömtelivé tehetjük életünket, és elérhetünk bármit, amit lehetségesnek tartunk.
Pillanatnyilag talán úgy gondolod, hogy a korlátlan lehetőségek ötlete képtelenség. Ez a meggyőződésed. Ez nem jó vagy rossz, nem helyes vagy helytelen. Egyszerűen csak ez a meggyőződésed. És pontosan eszerint alakul majd az életed...
A legújabb tudományos felismerések minden kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy gondolatainkkal, érzelmeinkkel és meggyőződésünkkel bármire képesek vagyunk, ugyanis éppen az érzelmekkel megerősített és elraktározott meggyőződések azok, amelyek erőteljes rezgésteret alkotnak. Mindent - a világon mindent -, ami erre az erőtérre reagál, magával ragad a ritmus, és attól kezdve kénytelen együtt rezdülni vele.
A kérdés tehát a következő: milyen rezgéstér megteremtésén munkálkodsz éppen?
Ha az lehetnél, aki mindig is lenni akarnál, ki szeretnél lenni? És mi gátol ebben?...
Megfigyelhetjük egy zongorán: ha leütünk egy hangot, azok a húrok is rezegni kezdenek, amelyek a leütött hangra rezonálnak - vagyis felismerik és harmonizálnak vele. Hangjuk magasabb vagy mélyebb lehet, de ameddig rezonálnak, addig rezegni fognak.
Egyetlen ember, dolog vagy esemény sem állhat ellen az általunk keltett rezgéstérnek, ha harmonizál annak frekvenciájával.
Ha egy hullámhosszon vannak velünk, az emberek, dolgok vagy események sem viselkedhetnek másként, mint a zongora húrjai, amelyek - ha rezonálnak rá - önkéntelenül is együtt rezegnek a leütött hanggal.
Milyen előny származik abból, ha energiánk másokat is mozgásba hoz? Itt kerül előtérbe a rezonancia törvényének második alapvető tétele: Hasonló mindig hasonlót vonz. Elkerülhetetlenül az életünkbe vonzunk mindent, ami rezonál velünk. Ez persze nem feltétlenül jó nekünk...
Az általunk hordozott "ártalmas" rezgési energia olyasmit is rezgésbe hozhat bennünk, amit nem szeretnénk, vagy éppen kellemetlen, sőt akár megrázó eseményeket vonzhat az életünkbe. Ezért olyan fontos, hogy tisztában legyünk vele, milyen a rezgésünk, és miféle rezgésteret alakítunk ki tudatosan vagy önkéntelenül.
Az 1991-ben alapított és forradalmi felfedezéseiről ma már világszerte ismert HeartMath Institute újfajta kutatásokat végzett az érzelmek fiziológiájának, valamint a szív és az agy kölcsönhatásainak terén. 1993-ban például azt vizsgálták, miként gyakorolnak hatalmat az érzelmek az emberi test fölött. A kutatás során testünknek elsősorban arra a területére koncentráltak, amelyet közönségesen az érzelmek keletkezéséért teszünk felelőssé - vagyis a szívre.
Már az első vizsgálatok idején olyan meglepő megállapításra jutottak, amelyet érthetetlen módon korábban még senki sem fedezett fel: nevezetesen, hogy a szívet egy erőteljes, mintegy 2,5 méter átmérőjű erőtér övezi. Ez azt jelenti, hogy a szív jóval nagyobb erőteret generál, mint az agy!
A szív által sugárzott erőtér valószínűleg még a mértnél is sokkal nagyobb, mivel a mai, még tökéletlen mérőberendezések nem tesznek lehetővé igazán pontos méréseket.
Az emberi szívet körülvevő elektromágneses mező nemcsak a test sejtjeit zárja magába, hanem a testen kívüli területeket is.
A szív által létrehozott elektromos és mágneses mezők kommunikálnak testünk szerveivel.
Még azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy a szív és az agy összeköttetésben áll egymással, és a szív jelzi az agynak, milyen hormonokat, endorfinokat vagy más vegyületeket termeljen a testben.
Az agy nem önállóan cselekszik, hanem a szív jelzései alapján. Vagyis a szív osztja szét az információkat.
A további kísérletek során kiderült, hogy az információkat az érzelmek továbbítják. Érzelmeink tartalmazzák tehát azokat az információkat, amelyek révén szívünk az agyat és a szerveket testünk pillanatnyi szükségleteiről tájékoztatja.
A szív mágneses mezeje 5x erősebb, mint az agy mágneses mezeje.
Szívünkből tehát sokkal nagyobb erő árad, mint az agyunkból. Miért olyan fontos, hogy tudjuk ezt? Egyszerűen azért, mert így végre megérthetjük, miért teljesülnek bizonyos vágyaink könnyedén, míg mások mindeddig nem váltak valóra, pedig rengeteget fáradoztunk értük, és a legjobb tudásunkkal, lelkiismeretesen magunk elé képzeltük őket.
Ha úgy mondogatjuk a megerősítéseket vagy jelenítünk meg lelki szemeink előtt bizonyos képeket, hogy a szívünk mélyén nem vagyunk meggyőződve vágyunk valóra válásának lehetőségéről, akkor csak az agyunk bocsát ki elektromágneses hullámokat, míg érzelmeink központja, a szív, ötezerszer nagyobb erővel sugározza valódi meggyőződésünket - többnyire kételyeinket és aggodalmainkat. Ennek következménye kézenfekvő: életünkben csakis az válhat valóra, amiben a szívünk mélyén hiszünk.
A szívből sugárzó mágneses és elektromos hullámokat érzelmeink és meggyőződéseink teremtik. Mindegy, hogy e hullámok jótékony hatásúak vagy ártalmasak: így is, úgy is hihetetlen erővel áradnak a világba.
Hasonló hasonlót vonz. Ami energiánkkal azonos hullámhosszú, az valósággá válik az életünkben. Vagyis a meggyőződéseink valóra válnak.
Ezért, ha kívánsz, a legfontosabb, hogy:
- szívből kívánj, ne csak gondolatban;
- ha azt akarod, hogy kívánságod teljesüljön, légy meggyőződve arról, hogy tényleg valóra válik;
- ha azt akarod, hogy kívánságod teljesüljön, először érezd boldognak magad.
Önmagunkról táplált véleményünk szab irányt földi életünknek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy csak akkor lesz erőnk és hatalmunk sorsunkat alakítani, ha megtanuljuk megérteni, hogy minden erő és minden hatalom belőlünk fakad, és nem a külvilágból ér minket. A külvilág ugyanis saját bensőnk tükre.
Az energia nem törődik a morállal, és nem hoz ítéletet. Az energia csupán az általad küldött impulzusokra reagál.
A rendelkezésünkre álló legnagyobb erő: a szeretet. Szeress bele a vágyaidba! Ez gerjeszti a lehető legnagyobb segítő energiát.
A DNS erős hatást gyakorol környezetére, és hatása tartós, maradandó nyomot hagy maga után. Gondolataink erejével és érzelmeinkkel mi is hatással vagyunk DNS-ünkre. Ez természetesen fantasztikus. Mert, ha hatással vagyunk DNS-ünkre, és az a kvantummezőn keresztül mindennel kapcsolatba léphet, és ebben sem a tér, sem az idő nem játszik szerepet, akkor a rezonancia törvényének értelmében bármit az életünkbe vonzhatunk. Jobban mondva máris ezt tesszük.
Amivel a külvilágban találkozunk, annak megvan a maga kiindulási pontja - és ez a kiindulási pont a gondolataink között található. Ha el akarjuk érni céljainkat, meg kell vizsgálnunk és ellenőriznünk kell a gondolatainkat, mert mindegyik valamilyen rezgésteret gerjeszt. Rezgésterünket az erősíti, amit elég régóta és gyakran gondolunk, érzünk vagy mondunk. A veszteség gondolata ezért újabb veszteségeket gerjeszt, a nyereség gondolata pedig újabb nyereségeket. A külvilágban ezért csak a gondolkodásmódunk megváltoztatásával idézhetünk elő változásokat.
Hogyan jutnak el vágyaink és kívánságaink oda, ahová kell? És hogyan jut vissza hozzánk az, amit kívántunk? E kérdések megválaszolásában fontos szerep jut DNS-ünknek. Ugyanis a DNS közel 90 %-a nem is fehérje-előállítással foglalkozik, hanem kommunikációra szolgál. Orosz kutatók, Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev bebizonyították, hogy a DNS sokkal többre képes, mint eddig hittük. A DNS kommunikál a környezetével. Kimutatták, hogy a DNS adóvevőként működik, ráadásul nemcsak velünk kommunikál, hanem a többi ember DNS-ével is. Ma már azt is tudjuk, hogy a DNS minden létező dologgal képes kapcsolatot létesíteni.
A DNS ugyanis sajátságos energetikai csatornákon, úgynevezett féregjáratokon át küldi és fogadja a hipertérben az információkat. Ezt a jelenséget elsőként Albert Einstein és Nathan Rosen írták le, még 1935-ben. A féregjáratok használatának köszönhetően nem számít, milyen messze van tőlünk az a személy, akivel egy hullámhosszon vagyunk. Fekhet mellettünk az ágyban vagy élhet a földgolyó másik oldalán; lehet ébren vagy alhat is akár. Az általunk sugárzott információk a hipertérben egy energetikai alagúton át nyomban célba érnek, hogy a címzett DNS-e felfogja és feldolgozza azokat.
Folyamatosan sugározzuk magunkból az "adást". Rezgésterünket szakadatlanul programozzuk a gondolataink által - pozitívan vagy negatívan. Amíg tartjuk magunkat a vágyainkhoz és álmainkhoz - vagy éppen a félelmeinkhez és aggodalmainkhoz -, addig rezgésterünk magához vonz mindent, ami ugyanígy rezeg.
"Amit most gondolsz, holnapi életedet formálja." - Buddha
Sikeresen kívánni tulajdonképpen annyit tesz, mint a saját kódunkat átprogramozni. Mindegy, hogy pozitív megerősítésekkel, autogén tréninggel, meditálással, önszuggesztióval, vizualizálással, vagy úgy téve, mintha... - DNS-ünk ezeket az információkat folyamatosan veszi és tárolja.
Nincsenek határok. Korlátok csak az elménkben léteznek.
Mindig az emberi meggyőződések ereje tesz minket azzá, amiben hiszünk.
Ha például egészségesek kívánunk lenni, nem a betegségünket kell elutasítanunk, hanem öngyógyító erőinket kell serkentenünk. Vizualizáláskor a betegséget gondolatban a sugárzó egészség képeivel helyettesítjük, és ezt az energiát engedjük hatni a szervezetünkre, nem azt szuggeráljuk testünknek, hogy valami nincs rendjén.
Azt már tudjuk, hogy gondolataink erejével energiát sugárzunk. Természetesen nemcsak mi tesszük ezt, hanem a többi ember is. Az azonos rezgésű energiák kölcsönösen vonzzák egymást, ebből pedig logikusan az következik, hogy nem csak mi vonzunk bizonyos személyeket és eseményeket, de minket is vonzanak - méghozzá azonos mértékben - más személyek és események. Ennek feltétele, hogy a két energia rezonáljon egymásra, vagyis egyformán rezegjen.
A jövő már létezik "valahol odakint". Máskülönben nem küldhetne hullámokat a múltba - vagyis a jelenünkbe. A te jövőd is létezik már - most, ebben a pillanatban. De mégsincs eleve elrendelve, ugyanis többféleképpen is változtathatsz rajta. Pontosabban - az új tudományos felfedezések értelmében - éppen azért választhatod ki a neked megfelelő jövőt, mert már létezik.
Azt feltételezik, hogy az idő nem lineáris, ahogyan érzékeljük, hanem minden egyszerre történik. A múlt tehát ugyanúgy most zajlik, ebben a pillanatban, akárcsak a jelen és a jövő.
Tudatunk természetesen csak egyetlen időt érzékel. Többet nem ismerünk. Ez nem meglepő, hiszen érzékszerveink meglehetősen korlátozottak. A fény teljes spektrumából csupán 8 százaléknyit érzékelünk. A minket e pillanatban körülvevő valóság 92 százalékát képtelenek vagyunk felfogni - ez számunkra egyszerűen nincs is. Ám ettől még létezik. Mivel azonban mi magunk vagyunk saját - igencsak korlátozott kapacitású - "mérőműszereink", nem tudjuk felfogni, ezért elutasítjuk. Ám ennek ellenére bőségesen körül vagyunk véve energiákkal, rezgésekkel, hullámokkal és információkkal.
A genfi Cern-Center vezető kutatója egy tévéinterjú során azt nyilatkozta, hogy mi, jelenkori emberek, valóságunknak csupán 5 százalékát tudjuk érzékelni, és hogy minden technikai felszereltségünk ellenére sem tudunk a maradék 95 százalékról semmit. Pedig ez a felfoghatatlan 95 százalék rejti a választ valamennyi megoldatlan kérdésünkre.
Tudjuk tehát, hogy tulajdonképpen semmit sem tudunk. Valóságunk legnagyobb részét nem ismerjük. Ám az ennek ellenére létezik és hat ránk, akkor is, ha nem tudjuk miként...
A lineárisan haladó idő csupán egy magunk alkotta elképzelés.
Az idő nem lineáris. Minden egyszerre történik. Ezért - mivel minden egyszerre történik - lehet hatással a jövő a múltra. Nemcsak egyetlen valóság létezik, hanem számtalan...
Mivel nem csupán egyetlen valóság létezik, hanem számtalan, és mindig minden egyszerre történik, számtalan válaszhullám érkezik a jövőből jelenünkbe. Ez pedig azt jelenti, hogy jelenlegi állapotunkból vagy múltunkból számtalan jövőbeni lehetőség fakad.
Az általunk kibocsátott energia a sokféle jövő valamennyi lehetőségét letapogatja, és azzal a jövővel lép kölcsönhatásba, amelynek hullámformája a mi ajánló hullámunknak a leginkább megfelel.
Ma már tudjuk, hogy az atom nem részecskékből, hanem energiakoncentrációkból áll. Ugyanis minél közelebb jutunk az elektronokhoz, protonokhoz vagy akár az atommaghoz, azok annál tünékenyebbnek bizonyulnak. A sűrű, szilárdnak tűnő részecske valójában csupán örvénylő energia. Az atomnak nincs fizikai szerkezete. Inkább egy kicsiny, energiát sugárzó örvényhez hasonlít. Szilárd anyag nem, csupán energia létezik.
Ma már azt is tudjuk, hogy a szívenergiánk ereje akár az atomokra is hatással lehet, vagyis csakugyan megváltoztathatjuk a világ minden atomját, időtől és tértől függetlenül. Ez fantasztikus dolog. Ettől kezdve ugyanis nem vagyunk a hitünkre utalva, hanem tudatosíthatjuk - hiszen tudományosan bebizonyították: közvetlen hatást gyakorlunk környezetünkre.
Most már talán kapizsgáljuk, micsoda erő összpontosul a kezünkben, ami a vágyainkat illeti. Így akár a "leglehetetlenebb" dolgok is valóra válhatnak. Elménk talán még mindig "megmagyarázhatatlan csodának" véli őket, ám a tudomány és a szellem nagyjai már réges-rég nem tartják őket annak.
Minél inkább hisszük, hogy
- mindentől különváltan élünk,
- a dolgokkal szemben tehetetlenek vagyunk,
- áldozatok vagyunk,
- minden csupán a véletlen eredménye, s életünk áttekinthetetlen, kusza események halmaza,
- a világ igazságtalan,
- nincs hatalmunk a betegségek felett,
- ennél több nem jár nekünk az életben,
- a szerencse vagy a szerencsétlenség vak,
- idegenek vagyunk a testünkben,
- saját képességeinket nem befolyásolhatjuk,
annál jobban belekeveredünk az imént felvázolt, ijesztő életbe.
Amíg nem találunk magunkra, amíg nem magunkat tekintjük világunk megteremtőjének, addig életünk csakugyan áttekinthetetlen és látszólag véletlenszerűen bekövetkező események kusza kavalkádja lesz. Csakhogy ezt is mi sugalljuk életünknek. Mi teremtjük meg azt az állapotot, amelyre oly keservesen panaszkodunk.
Bármikor kiléphetünk magunk alkotta világunkból.
Nem kell mást tennünk, mint a nézeteinken változtatnunk. Kezdhetjük például azzal, hogy más szemmel tekintünk a mindennapjainkra. Először is azt kell megértenünk, hogy miként lépünk kapcsolatba a minket körülvevő világgal, és miképpen változtathatnánk meg a rezgésterünket, hogy általa olyan élményeket vonzzunk az életünkbe, amilyenekre vágyunk.
Ne kívülállónak, hanem a világ részének tekintsük magunkat! Ettől kezdve semmiféle negatív gondolatnak nem fogjuk óvatlanul átadni magunkat, hiszen tudjuk, hogy ezek a gondolatok is rezgésteret gerjesztenek, amely hasonló rezgésterekkel lép kapcsolatba, és olyan irányba tereli életünket, amilyenbe nem akarjuk.
Ha gondolkodási mintáinkon, régi meggyőződéseinken és a magunkról alkotott véleményünkön változtatunk, az addigi ártalmas erőterünkre reagáló eseményekkel és személyekkel már nem leszünk azonos hullámhosszon, ezért el is tűnnek az életünkből. Új élmények és tapasztalatok váltják fel őket - olyanok, amelyekkel pozitív gondolataink révén lépünk kapcsolatba.
Mielőtt kívánni kezdenénk, először el kell döntetnünk, hogy miféle életre vágyunk. Bármi lehetséges. BÁRMI.
Abból, ami minket ér, vagy amit magunkhoz vonzunk, kiolvashatjuk belső programozásunkat.
Mint tudjuk, előfordulhat, hogy idegen rezgésterek hatása alá kerülünk. Ezt mindennapjaink során túlságosan is sokszor tapasztalhatjuk. Ha például az imént még békések és nyugodtak voltunk, egyetlen dühös és elégedetlen ember is elég ahhoz, hogy kihozzon a sodrunkból, és máris egy parázs vita kellős közepén találjuk magunkat. Az indulatok bozóttűzként terjednek tova, s ilyen felhevült állapotban sokszor olyasmi is kicsúszik a szánkon, amit jobb lett volna megtartani magunknak, vagy olyan elhamarkodottan döntünk, mint józanabb és megfontoltabb pillanatainkban soha.
Sokszor nem is értjük, hogyan ragadtathattuk el magunkat ennyire, holott egészen addig olyan kiegyensúlyozottak voltunk egész nap.
Nos, a megoldás pofonegyszerű: mindössze annyi történt, hogy egy másik ember rezgésterébe kerültünk, s engedtük, hogy magával ragadjon. Más szóval: rezgési energiánk alkalmazkodott a másikéhoz. Akartuk-e vagy sem, egy idegen erő befolyása alá kerültünk.
Azonban, ha jobban szemügyre vesszük a helyzetet, be kell látnunk, hogy ez az erő korántsem olyan idegen. Hiszen nem keríthetett volna hatalmába, ha nem szunnyadt volna a mi lelkünk mélyén is. Egyszerűen nem reagálnánk rá. Az állítólagos idegen rezgés nem rázna fel minket.
Ha egy veszekedős ember fel tud bosszantani, akkor mi is hajlamosak vagyunk a veszekedésre.
Gyakran olyan rezgésterekben tartózkodunk, amelyek a vágyainktól homlokegyenest különböznek. Olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik a kételkedésünkkel elgyengítenek, és arról akarnak meggyőzni, hogy amit elképzeltünk, úgysem sikerülhet. Ha a kételkedők rezgésterében élünk, nem csoda, ha magunk is kételkedni kezdünk.
Olyanokkal vedd körül magad, akik hisznek benned, akik biztosak az erődben, látják benned a tehetséget, a lehetőséget, és buzdítanak, sőt segítenek is, ha kell.
Egy nagyon egyszerű és gyors módszerrel feltérképezhető, milyen erők veszik körül az embert:
- írd fel azoknak a barátaidnak, ismerőseidnek és rokonaidnak a nevét, akikkel (szinte) mindennap találkozol
- minden név mellé írd oda azt a tulajdonságot, ami az illetőről eszedbe jut. Például: segítőkész, vidám, derűs, készséges, vagy folyton kritizáló, irigy, féltékeny, stb.
- ne gondolkozz sokáig, hanem azt írd, ami elsőre eszedbe jut
Ilyen módon gyorsan eldöntheted, hogy erőt adnak-e a téged körülvevő emberek, vagy inkább korlátoznak és kudarcra ítélnek. Ha nehezedre esik a válasz, tegyél fel konkrétabb kérdéseket:
- a környezetedben uralkodó erő elősegíti vagy inkább hátráltatja a terveidet?
- erőt ad a környezeted?
- biztonságban és jól érzed magad benne?
- bíznak benned?
- támogatnak?
- beszámolhatsz a vágyaidról?
- mutatkozhatsz olyannak, amilyen vagy?
_Jelöld meg a felsorolt személyek közül azokat, akik nem hisznek az erődben és az ötleteidben.
_Gondold végig, meddig vagy hajlandó engedni, hogy ítélkezzenek feletted, alábecsüljenek vagy rossz irányba tereljenek. Írj egy számot a listára, egy pontos dátumot: egy napig, egy hónapig, egy évig, egy életen át. Ebből láthatod, mi a szándékod, és elősegíted-e a megvalósulását.
- Sorolj fel még egyszer mindenkit, aki segít, a javadat akarja, és mindig támogat! Ha kevesen is, de mindig vannak, akik bármilyen körülmények között hajlandóak segíteni. Gondold csak végig az ismerőseidet. Talán már meg is feledkeztél erről az emberről, vagy másra helyezted a hangsúlyt az életedben. Az illető talán már ott is van melletted, csak te nem vetted észre, vagy magától értetődőnek vetted a barátságát.
- Ha megvan, határozd el, hogy azokra szánsz több időt, és azoknak adsz elsőbbséget, akik az előrejutásokat segítik, és mindig melletted állnak.
A kívánt rezgésteret a leggyorsabban úgy teremtheted meg, ha segíted mások vágyainak valóra válását. Minél többet ad valaki, annál többet kap vissza. Mivel hasonló hasonlót vonz, hamarosan olyan emberek között találod magad, akik bőkezűséged tükörképeként szintén segítenek téged.
Ez persze nem jelenti azt, hogy vágyaid beteljesülése érdekében nyomban el kell hagynod a barátaidat vagy a családodat. Azt azonban jelenti, hogy mellettük olyan közegben is kell tartózkodnod, ahol a vágyaid mások számára már teljesültek. Máskülönben hiába mondogatod az affirmációidat, hiába igyekszel vizualizációs vagy fizikai gyakorlatokkal növelni a rezgésed erejét, mert az így létrehozott rezgésteret folyton megzavarják, csökkentik vagy teljesen tönkreteszik, ha csak olyan emberek vesznek körül, akik nem hiszik, hogy a kívánságaid teljesülhetnek és a vágyaid valóra válhatnak.
Agyunk olyan mozgási folyamatok emlékeit is elraktározza, amelyeket nem mi hajtottunk végre.
E meglepő jelenségért agyunk idegsejtjeinek egy sajátos, "tükörneuronoknak" nevezett csoportja felel. Ezek az idegsejtek akkor lépnek működésbe, amikor bizonyos tevékenységeket végzünk, például egy kifeszített kötélen egyensúlyozunk, vagy más szokatlan dolgot teszünk. Ám akkor is működni kezdenek - és ez az érdekes -, amikor csak nézzük, amint valaki kötélen egyensúlyoz vagy más szokatlan dolgot tesz. Tehát a tüköridegsejtek tesznek képessé arra, hogy olyan tevékenységekbe is beleéljük magunkat, amelyeknek csupán megfigyelői vagyunk.
Megfigyelés közben néha szinte meg is szűnik minden távolság, és szívvel-lélekkel átéljük a látottakat. Ez is a tüköridegsejtek számlájára írható. Ha például egy sportolóval azonosulunk, mi is lázasan izgatottá válunk. Úgy éljük át az eseményeket, mintha mi is az arénában állnánk, pedig otthon ülünk a tévé előtt, chips-es zacskóval a kezünkben. Mégis felbolydul az egész testünk.
A tüköridegsejtek teszik lehetővé azt is, hogy beleéljük magunkat mások szerepébe. Általuk szűnik meg az egyén elszigeteltsége. Átérezzük mások együttérzését, viszolygását vagy örömét, s ezáltal megértjük és magunk is átéljük ezeket az érzéseket. A példák hatására olyan tapasztalatokra teszünk szert, mintha mindezt mi magunk éreztük volna.
Lélekben mi is végrehajtjuk mindazt, amit megfigyelünk, így a tapasztalat később emlékként a rendelkezésünkre áll.
Az 1980-as években dr. Dennis Waitley átvett az Apolló-programból egy felettébb érdekes vizualizációs gyakorlatot. Az olimpiai játékok résztvevőit arra kérte, hogy gondolatban készüljenek fel a versenyre, és magukban pontosan játsszák le, mi fog történni. A kísérlet résztvevőire érzékelőket helyeztek, hogy reakcióikat jobban ki tudják értékelni. A vizsgálatok meglepő eredményt hoztak: noha a résztvevők csak gondolatban játszották le a mérkőzéseket, izomzatuk az élményt valóságosnak érezte, s úgy viselkedett, mintha a verseny valóban lezajlott volna. A mozdulatok elképzelése tehát valódi izomműködést eredményezett.
Minél élénkebben magunk elé képzeljük a célt, minél világosabban átgondoljuk és látjuk lelki szemeink előtt a győzelmet, annál tökéletesebb lesz az általunk kibocsátott és mások által felfogott rezgéstér. Ezzel magunkhoz csalogatjuk azokat, akik célunk elérésében a segítségünkre lehetnek. Ezenkívül testünk is jó előre felkészül a várva várt eseményre. Ma már azt is tudjuk, hogy agyunk a képzelet működése során létrejövő idegi kapcsolatokat képes egyfajta könyvtárba rendezni.
Így már a vizualizáció működési mechanizmusa is érthetővé válik. Ha tudatosan beleképzeljük magunkat a kívánt helyzetbe, ráhangoljuk a rezgésterünket és megerősítjük az elképzelésünket. Ezenkívül tüköridegsejtjeinket is működésbe hozzuk, s a kellő időben sokkal nagyobb tudással rendelkezünk. Agyunk ezt valóban úgy veszi, mintha a szóban forgó helyzeteket illetően elegendő tapasztalatot gyűjtöttünk volna, és tudnánk, mikor mit kell tennünk, magabiztosan, nyugodtan és megfontoltan. Testünk is kiegyensúlyozottan viselkedik, hiszen egy pillanatig sincs megerőltetve vagy túlterhelve.
"Nekem már régóta szokásom, hogy a fontos találkozókat vagy megbeszéléseket magamban végigjátsszam, és szerencsés kimenetelüket elképzeljem. Így magabiztosabb vagyok, gyorsan tudok reagálni és könnyen kézben tartom az eseményeket." - Pierre Franckh
Ha mások vágyainak teljesüléséről olvasunk vagy hallunk, tüköridegsejtjeink segítségével mi is átéljük, így mindez számunkra is valóságossá válik. A sikertörténetek segítenek kitörni korlátaink közül, mert tudjuk, hogy amit más meg tudott tenni, arra mi is képesek vagyunk.
Tüköridegsejtjeinket már az is működésbe hozza, ha gondolatban azzal foglalkozunk, hogyan voltak képesek mások olyasmire, ami látszólag lehetetlen.
Bármi legyen is a célod: éld bele magad, hogyan csinálták mások! Olvass róla, figyeld meg, elemezd, sajátítsd el a tapasztalataikat.
A legsikeresebb emberek kedvenc olvasmányai más sikeres emberek életrajzai. Most, hogy tudjuk, milyen tanulékonyak a tüköridegsejtek, ez nem is csoda. Minél többet olvasunk mások sikereiről, annál több saját emléket raktároz el az agyunk.
Készülj fel rá, hogy testileg-lelkileg kapcsolatba lépj vágyaddal! A tüköridegsejtek és a jótékony hatású rezgésterek működésének leghatékonyabb kihasználása végett tartózkodj olyan rezgésterek közelében, amelyek vágyad eléréséhez közelebb visznek!
Ha tehetősebb szeretnél lenni, olyanokkal vedd magad körül, akik jólétben élnek! Ha boldog, tartós kapcsolatra vágysz, olyan párok közelségét keresd, akik kiegyensúlyozott és elégedett életet élnek! ha egy bizonyos szakmában szeretnél dolgozni, igyekezz azok között mozogni, akiknek ez a szakmájuk! Ha jobb környéken szeretnél lakni, sétálgass azon a környéken! Ülj be egy kávézóba, menj be az üzletekbe, sétálj a parkban, élvezd a hely szellemét, és érezd az ott uralkodó erőteret! Engedd, hogy az új, ismeretlen rezgéstér magába fogadjon és megérintsen. Képzeld el, milyen jó lesz ott lakni! Nézd meg azokat a lakásokat, amelyek tetszenek, akkor is, ha egyelőre nincs elég pénzed. Állj ki az erkélyükre, és élvezd az erőterüket! Ez az erőtér téged is megillet!
Mindannyian tapasztaltuk már, milyen gyorsan megváltozhat a nézőpontunk. Amikor például nyaralásból térünk haza, gyakran tele vagyunk új ötletekkel, elképzelésekkel és felismerésekkel, amelyeket legszívesebben nyomban kamatoztatnánk. Kezdetben még van hozzá merszünk és erőnk, ám rövid időn belül mintha megbénulnánk.
Nyaraláskor mindössze annyi történt, hogy megváltoztattuk a rezgésterünket - még ha öntudatlanul is. Ám odahaza, a megszokott környezetben hamarosan ismét a régi rezgések rabjává válunk. Időnként álmodunk még a nyaralásról és a terveinkről. Nem a kedvünket kellene elveszítenünk, hanem inkább ösztönzésnek kellene éreznünk mindezt, bizonyítéknak arra nézve, hogy könnyedén meg tudjuk változtatni rezgésterünket - mindössze a megfelelő helyre kell mennünk.
Gondold hát végig, melyik vágyadat szeretnéd legközelebb valóra váltani, és hová kell menned ahhoz, hogy a megfelelő rezgés vegyen körül.
Nem számít, hogy elsőre bolond ötletnek tűnik-e. Próbálj fel menyasszonyi ruhákat, ha szeretnél férjhez menni. Menj egy kört a kiszemelt autóval, még ha nincs is rá pénzed. Nézd meg azokat a lakásokat, amelyekben szívesen laknál. Kérj a legapróbb részletekre is kiterjedő tanácsot az utazási irodától, és látogass az interneten olyan fórumokat, ahol vágyad energiáját felleled. Tedd a vágyat fizikai tapasztalattá!
A híradó és az újságok a félelemkeltés legtökéletesebb eszközei. Hatásukra folyamatosan védekező tartásba szorulunk. Testünket ez mérhetetlenül túlterheli. Egyre gyengébbnek és erőtlenebbnek érezzük magunkat, s hamarosan kiutat sem látunk már.
Ha gondolatainkat fogva tartja a félelem, csupa olyan tapasztalatot vonzunk az életünkbe, amely a félelmeinket alátámasztja. Ne feledjük: hasonló hasonlót vonz.
Félelmeinkkel pontosan azt teremtjük meg, amitől félünk.
Ebből az ördögi körből pedig - emberi számítás szerint - nem is olyan könnyű kiszabadulni, ugyanis a felszabaduló stresszhormonok gátolják az agy gondolkodási funkcióját.
Ha stresszes állapotban, megfélemlítve alszunk el, ezzel az energiával nemcsak az álmainkat fertőzzük meg, hanem az emlékezetünkben is elraktározzuk félelmeinket. Az agykutatás ugyanis bebizonyította, hogy az emlékek éjszaka raktározódnak el. Vagyis időben minél közelebb esik egy élmény az alváshoz, annál élénkebben épül be az emlékezetünkbe. Ez azt jelenti, hogy életünknek egyre valóságosabb részévé válik a félelem.
Miért teremtesz jobbnál jobb rezgéstereket, ha mindjárt tönkre is teszed őket?
Persze nemcsak a híradókkal fosztjuk meg vágyainkat minden erejüktől. Lássuk csak a szokásainkat: pl., milyen filmeket szoktál nézni? Krimit, horrort, thrillert? Vagy inkább drámákat és tragédiákat? Hősöd kilátástalan helyzetekbe keveredik, megbetegszik, tönkremegy vagy meghalnak a szerettei?
Tehát amikor
- csak azért olvasunk drámákról vagy gyilkosságokról szóló könyveket, mert izgalmas és lebilincselő olvasmányélményre vágyunk;
- olyan filmeket nézünk, amelyeknek az élményeit amúgy eszünk ágában sincs átélni;
- gyakran és nagy érdeklődéssel figyeljük a nagyvilág sokkoló, borzalmas, ijesztő vagy undorító híreit,
pontosan ezeket a rezgéstereket hozzuk létre magunkban. A vonzás törvénye működik, és mi egyre jobban azonosulunk azzal, amivel valójában nem is akarunk.
Hogy lásd, mennyire más lehetne az életed, add át magad egy héten keresztül a jótékony energiáknak!
Érezd jól magad! Csak tartalmas könyveket olvass! Csak bátorító filmeket nézz! Csak felemelő zenét hallgass! Csak olyanokkal találkozz, akiket kedvelsz! Írj kedves leveleket! Jegyezd le gondolataidat a naplódban!
Azok a hatások, amelyeknek kiteszed magad, befolyásolják a rezgéseidet, vagyis különféle érzelmeket és érzéseket keltenek. Ha szép muzsikát hallgatsz vagy tartalmas könyveket olvasol, kedélyed sokkal békésebbé, könnyedebbé, derűsebbé és nyugodtabbá válik.
Ha egy ideig új dolgokat teszünk vagy gondolunk, agyunk képes ideghálózatát teljesen átalakítani és új idegsejtkapcsolatokat létrehozni.
Az új tevékenységek, az új gondolatok vagy az új meggyőződések rövid időn belül szilárd valósággá válnak.
Az agy pedig ehhez igazodik.
Egy ideig gondoljunk bizonyos dolgokra vagy végezzünk egy bizonyos tevékenységet, s agyunk megfelelő területe megnagyobbodik.
A tudomány az agynak ezt a meglepő tulajdonságát, mármint, hogy képes teljesen átalakulni, plasztikusságnak nevezete el.
Számunkra ebben az az igazán bámulatos, hogy ezek szerint tényleg bármikor újrafogalmazhatjuk a saját valóságunkat. Agyunk reagál a gondolatainkra, és ezek alapján képezi ki idegsejtjeit. Ha kell, akár teljesen újra is szervezi önmagát.
Újfajta gondolkodásmódunkkal és cselekedeteinkkel agyunk újabb idegsejtjeit hozhatjuk működésbe.
Az idegsejtek funkciója megváltozhat, új idegsejtkapcsolatok jöhetnek létre, míg azok a területek, amelyeket nem használunk - például azok, amelyek a kételyekben és a negatív gondolatokban illetékesek - egyre kisebbé és jelentéktelenebbé válnak.
Még meggyőződéseinket is gyökeresen átalakíthatjuk, ha gondolatainkat egy bizonyos ideig más, "kívánatosabb" irányba tereljük.
Ha meggyőződéseink megváltoznak, átalakul az egész életünk.
Most már talán azt is értjük, miért olyan fontos felülvizsgálnunk a szokásainkat, vagy egy ideig többször is végrehajtanunk bizonyos cselekedeteket. Az affirmációk például éppen emiatt olyan fontosak.
Ha az új információkat el is akarjuk raktározni, tudatosan el is kell ismételnünk őket. Ez egy tanulási folyamat, amely az agyban csakis a gyakori ismételgetés által megy végbe.
A régi, idejétmúlt minta csak az új, időszerű meggyőződés következetes begyakorlásával szüntethető meg.
A kutatók legnagyobb meglepetésükre azzal a ténnyel is szembesültek, hogy az agy a régi meggyőződéseket el is tudja felejteni.
Ez a felfedezés egyértelműen bizonyítja, hogy élettervünket bármely pillanatban akaratlagosan és tudatosan megváltoztathatjuk. Ehhez csupán egy kis időre, türelemre és a kívánt célkitűzés következetes elismétlésére van szükség - és agyunk máris kiépíti az új kapcsolatokat.
Nos, mi történjen az életedben??
Az affirmációk gyakran elismételt, pozitívan megfogalmazott mondatok - akár a mantrák. Helyeslések, amelyek megerősítik életcéljainkat. Valójában azonban sokkal nagyobb hatásuk van. A leggyorsabban ugyanis affirmációkkal alakíthatjuk ki vágyaink ideális rezgésterét.
A rendszeresen elgondolt vagy elmondott affirmációk tudatalattink mélyéig hatolnak, s alapjaiban megváltoztatják gondolkodásmódunkat, illetve agyfunkcióinkat.
A lényeg csupán az, hogy mélységesen higgyünk affirmációnkban. Szívvel-lélekkel át kell éreznünk, hiszen azt fogjuk az életünkbe vonzani, amit csakugyan érzünk és hiszünk.
Minden affirmáció olyan, mintha a tudatalattinak adott parancs volna.
Az affirmációk megváltoztatják régi meggyőződéseinket.
A meggyőződéseinken keresztül kommunikálunk az égvilágon mindenkivel.
A rezonancia törvénye szerint mindent magunkhoz vonzunk, ami az új meggyőződéseinknek megfelel.
A legegyszerűbb, ha azt az affirmációt választod, amelyik a legjobb érzéssel tölt el, s amelyikkel szemben a legkisebb ellenállást érzed. Az affirmációnak mindig meghitt, kellemes, biztonságos érzést kell keltenie. Ha úgy érzed, félni kezdesz vagy magad sem hiszel abban, amit mondogatsz, váltogasd egészen addig az affirmációidat, amíg ellenérzés nélkül el nem tudod gondolni vagy mondani őket!
Fontos, hogy az affirmációdat igaznak érezd, és amit mondasz, a boldogság érzésével töltsön el.
Ha rátaláltál a legjobb affirmációra, magadban vagy hangosan ismételgetheted. Minden pillanatban érezd, mennyi bizakodással tölt el ez a mondat. Affirmációdat használhatod mantraként vagy csupán egyetlenegyszer, amikor úgy érzed, hogy vágyad már eléggé erőre kapott. Ám, ha úgy érzed, hogy gondolataidon ismét kétségek lesznek úrrá, fogalmazd meg újra a kívánságodat, és ismételgesd egészen addig, amíg megérzed a belőle áradó békességet és erőt! Így újból ráhangolódsz, és nem adsz helyt semmiféle kételynek.
Az affirmációk nagyban elősegítik, hogy a vágyainkra hangolódjunk. Ám természetesen más módszer is kínálkozik arra, hogy gondolataink erejével a megfelelő energiát sugározzuk magunkból. A lényeg csupán az, hogy azonosuljunk és foglalkozzunk a kívánságainkkal, vagyis őrizzük meg a rájuk hangolt rezgésteret.
A vágyak olyanok, mint egy kozmikus keresőrobot, amely hasonló erőtereket keres.
Vágyainkkal sokféleképpen foglalkozhatunk. Például készíthetünk saját álomképet, vágykollekciót.
Vágd ki újságokból, színes magazinokból azoknak a dolgoknak a képét, amelyekre szeretnél szert tenni. Minden olyan kép, fotó megfelel, amely kapcsolatba hozható azzal, amire vágysz.
Az a fontos, hogy ez a kép - vagyis inkább a vágyad - mindig szem előtt legyen, és sokat foglalkozz vele.
Minél jobban összpontosítasz gondolatban és képzeletben a képre, minél többet foglalkozol vele, annál hamarabb realizálódik az életedben.
Minél jobban örülsz neki már előre, annál erőteljesebben sugárzod magadból a hívójelet.
Bármit kívánunk is, a legfontosabb a meggyőződésünk. Ha valamiről meg vagyunk győződve, szívünk ötezerszer nagyobb energiát bocsát ki, mint az agyunk, és alaposan megszilárdítja a megfelelő rezgésteret. DNS-ünk is azáltal kommunikál a külvilággal, amit a lelkünk legmélyén hiszünk.
De mi történik akkor, ha "valahogy" nem igazán vagyunk meggyőződve vágyunk valóra válásáról? Sokszor hisszük úgy, hogy igen erősen, részletekig menően és pontosan kívánunk valamit, de közben vágyunk teljesülésének sokféle akadálya vagy egyenesen lehetetlensége jár az eszünkben. És, bizony, ez is egy teremtő folyamat. Ezzel teremtjük meg saját korlátainkat. Olyasmit vonzunk vele az életünkbe, amire a legkevésbé sem vágyunk. Létrehozzuk a hiány rezgésterét, s ezzel hiányossá tesszük az életünket.
Kételyeink általában olyan kérdésekben lepleződnek le, mint: "Mikor teljesül már végre?" vagy "Még mindig semmi. Valamit rosszul csinálok?"
Amíg kételyeid vannak vagy türelmetlenséget érzel, addig vágyad beteljesületlenségével vagy elfoglalva, s ebbe ölöd az energiádat. Ezzel pedig gátat állítasz magad elé. Alighogy megfogalmaztad, máris keresztülhúzod a kívánságodat.
Ha a hiányosságokkal vagyunk elfoglalva, a hiány rezgésterét teremtjük meg.
Időnként persze nehezünkre esik 100%-ig hinni vágyaink valóra válásában. A mód pedig, hogy jobb belátásra térj:
- írd le egy darab papírra az aktuális vágyadat;
- ha megvan, akkor képzeld minél érzékletesebben magad elé. Mit érzel, ha már valóra vált?
- közben figyeld magadat, hogy mennyire esik nehezedre ezeknek a jeleneteknek az elképzelése. Lehet, hogy ellenállást érzel, és rájössz, mennyi kétséget és türelmetlenséget kell még leküzdened, amiért (még mindig) nem teljesül, amire vágysz.
Gyakorlat: ha leírtuk és érzékletesen magunk elé képzeltük vágyunkat, elmeséljük a többieknek, mire tettünk szert. Tehát nem arról beszélünk, amire vágyunk, nem azt mondjuk: szeretnék egy boldog kapcsolatot; hanem azt, hogy boldog kapcsolatban élek. És elmeséljük, milyen nagyszerű ez a kapcsolat.
Ezt a gyakorlatot , amely mindig jelentősen fokozza a vágyakozás erejét, egyedül is ugyanilyen jól elvégezheted. Meggyőzően meséld el hangosan, vagy írd le, milyen csodás, milyen kellemes, milyen gyönyörű az, amiben részed van!
Ha egy új lakás rezgésterét akarod létrehozni, mondd el a többieknek, milyen szépen berendezted, milyen kedvesek a szomszédok, milyen boldog vagy, hogy ezen a környéken élhetsz, milyen pazar kilátás nyílik az erkélyről, stb.
Minél gyakrabban és minél nagyobb átéléssel végzed ezt a gyakorlatot, annál nagyobb és erősebb lesz a rezgéstered, s annál hamarabb következik be a várt esemény.
"Minden a gondolkodás módjától függ. Minden a gondolkodásból indul ki, mindent ez irányít és teremt. Aki helytelenül szól vagy cselekszik, azt úgy követi a szenvedés, mint a kerék az igavonó patáját." - Buddha
Már annyira kritikus szemmel tekintünk magunkra, hogy még másoknak sem hiszünk, amikor megdicsérnek.
Tehát nem tudunk büszkék lenni magunkra, ráadásul mások elismerését is elutasítjuk.
Mit gondolsz, milyen rezgésteret teremt az ilyen gondolkodás? Szerinted lehet így olyasmit az életünkbe vonzani, amire büszkék lehetnénk? Persze, hogy nem. Ezért itt az ideje, hogy felhagyjunk ezzel az önmegtagadó viselkedéssel - legalábbis akkor, ha a jövőben több megbecsülésre és elismerésre vágyunk.
Írd le egy papírra, vagy még inkább egy könyvecskébe, hogy titokban mire vagy büszke!
Ezután gondolkodj el azon, hogy mire lennél még büszke, ha megengedhetnéd magadnak!
Érezd a benne rejlő erőt! Érezd a határtalan büszkeséget! Érezd, milyen jó büszkének lenni! Csodálatos, hogy ennyi mindent megtettél.
Ha mi nem tiszteljük magunkat, nem tisztel minket senki.
Másokban csak azt látjuk meg, ami azonos hullámhosszon van velünk. Abban a pillanatban, amikor a másikban fel akarjuk fedezni az előnyös vonásokat, és erre koncentrálunk, energetikailag magunkban is felleljük és életre keltjük ezeket a tulajdonságokat. Ha másokat dicsérünk, magunk is a dicséret rezgésszintjére emelkedünk.
Másképpen nem is történhet. Hiszen másokban csak azt láthatjuk meg, ami bennünk is megvan. Csak azt ismerhetjük fel bennük, ami a saját rezgésünkre reagál.
Soha ne feledkezz meg a bőségről! Ha bőségben élünk - még ha eleinte csak gondolatban is -, a bőség rezgésterét teremtjük meg. Hasonló hasonlót vonz. Kiáradó energiánk hasonló rezgésű energiát keres, ami ez esetben a bőség erőtere.
Az ember saját gondolatának erejét az alternatív gyógyászat ma már igen eredményesen alkalmazza. Hogy csak egy példát említsünk a sok közül: biofeedback készülékkel igen jó eredményeket értek el a migrén kezelésében. A készülék a testi funkciókat, például az artériákban történő véráramlást vagy az izomfeszültséget méri. A kapott értékeket egy számítógép képernyőjén jeleníti meg. Ha a beteg ellazul, változik a képernyőn megjelenített szimbólum. Mármost a cél az, hogy a képernyőn a helyes szimbólum jelenjen meg - és ezt a betegnek a gondolatai erejével kell elérnie. A tudatos gondolkodás megváltoztatja az agyhullámokat, és ez a képernyőn nyomon követhető.
A marburgi egyetem egyik tanulmánya szerint ez a módszer legalább olyan eredményes, mint bármely gyógyszeres kezelés.
Ha valakivel egy hullámhosszon vagyunk, csak az abszolút közvetlenség létezik. A megértéshez többé nincs szükség szavakra. A másik emberrel összhangban lenni a legnagyobb boldogság, ami csak létezik. Végre célhoz értünk. Célhoz értünk: önmagunkhoz. Hiszen valójában "csupán" saját magunkat érezzük, "csupán" magunkhoz kerültünk közelebb. Bennünk tükröződik a másik. Amit szerelemnek nevezünk, az az önmagunk iránti szeretet felismerése, az eggyé válás magunkkal és a másikkal.
Egy kapcsolatnak - kivált, ha tartós -, megvannak a maga válságos időszakai. A válság azonban megtisztulást és gyógyulást is hoz magával, sőt pontosan ez a mélyebb értelme. Felnőttebbé válunk általa, kigyógyulunk visszamaradt gyerekességünkből. Ez néha komoly fáradalmakkal jár, és az egész kapcsolatra nézve súlyos megterhelést jelent. Ám egy összehangolódott pár minden megpróbáltatást kiáll. Közösen a válságos helyzeteken is úrrá lesznek. Semmi sem ingathatja meg bennük az összetartozás érzését.
A rezonancia elve sohasem működhet egyoldalúan. A belőlünk sugárzó energia szükségszerűen rátalál arra az energiára, amely hozzá hasonló.
Ideális társunk minden bizonnyal az, akinek a személyisége legjobban hasonlít a miénkhez. Így ugyanis közösek a céljaink, a vágyaink, a kívánságaink. Másmilyen társat nem is akarunk. Ez azt jelenti, hogy személyiségünk szerkezete szabja meg párválasztásunkat, és ezáltal kapcsolatunk tartalmát is. Szükségszerűen azt választjuk társul, aki sok mindenben hasonlít hozzánk - pozitív és negatív vonásaiban egyaránt.
Figyeld meg, milyen emberek vesznek körül! Ebből tudni fogod, milyen energiát sugárzol magadból.
Van valami, amit soha többé nem akarsz átélni? Ezek azok a helyzetek, amelyeket azáltal vonzol, hogy még nem engedted el, azaz energetikailag még mindig magad körül tartod őket.
Emlékezz: meggyőződéseink ötezerszer nagyobb erővel sugároznak szívközpontunkból, mint agyunkból a gondolataink.
Csakis azt tudod vonzani, ami te magad vagy. Amint elfogadod ezt a tényt, hiteles személyiséggé válsz, és olyan társat vonzol magadhoz, aki megfelel neked. És ami még fontosabb: aki előtt semmit sem kell rejtegetned.
Árnyoldaladnak elég hamar a nyomára bukkanhatsz. Egyszerűen csak folytasd az alábbi mondatokat, minden különösebb gondolkodás nélkül. Mindig az az igazi válasz, ami elsőként eszedbe jut.
- Félek, hogy...
- Soha többé nem szeretném, ha...
- A kapcsolatokban az a rossz, hogy...
- Azt nem szeretem a nőkben/férfiakban, hogy...
Félelmeid valójában öntudatlan kívánságok. A félelmek vonzereje lényegesen nagyobb és tartósabb.
Árnyoldalunk azokból a tulajdonságokból áll, amelyeket nem vagyunk képesek nyújtani.
Lehet, hogy sóvárogva vágyunk a bizalomra, ám képtelenek vagyunk bárkiben is megbízni. Így társunkkal szemben is bizalmatlanok leszünk. És mert a gyanakvás is erőterünk alkotórésze, pontosan olyan társat vonzunk általa, aki ezt a kérdést újból felszínre hozza - méghozzá mindaddig, amíg k i nem gyógyulunk belőle.
Ha abszolút hűséget és teljes őszinteséget kívánsz, neked is ugyanezt kell nyújtanod. Vagyis ennek a minőségnek már meg kell lennie benned.
Ami nincs a tulajdonunkban, ahhoz nem teremtettünk megfelelő rezgésteret.
Mindig saját magunkat kapjuk társul. Mindig pontosan azt kapjuk, amit hajlandók vagyunk adni.
Ezzel a kör be is zárult: egyfelől általában nincs meg bennünk a képesség ahhoz, hogy társunktól megkapjuk mindazt, amire vágyunk. Másfelől viszont csak egy társ mellett tudunk a hiányzó képességekre szert tenni, mert csak így tudjuk megfigyelni és eltanulni a hűséget, az őszinteséget, a gondoskodást, a közvetlenséget, a bizalmat, az érzékiséget, a türelmet és még sok egyebet.
Paradoxon ez: társtalanok vagyunk, mert hiányzik belőlünk sok minden, ami egy kapcsolathoz kellene. Ám ahhoz, hogy a hiányosságot pótoljuk, társra és kapcsolatra van szükségünk.
Világodban csakis olyasmi történhet, ami rád vall, ami te vagy. Mást észre sem veszel. Nem vonzanád és nem vonzana.
Miként hangolódhatunk rá magunkra? Gondold végig, hogyan vélekedsz az alábbiakról:
- mire van szükséged ahhoz, hogy boldog legyél?
- rendben, és mire van szükséged ahhoz, hogy csakugyan boldog legyél?
- mi az, ami nélkül élni sem tudsz?
- mit szeretsz magadon?
- mi az, amit senkinek sem szabad megtudnia rólad? Mit "kell" eltitkolnod?
- mi az, amit még magad előtt is rejtegetsz?
- mi az, ami miatt szégyelled magad?
- mi az, ami miatt elítéled magad?
- mi az, amit nem mersz kiélni?
Válaszaid valódi vágyaidról és félelmeidről lebbentik fel a fátylat. Minél inkább elutasítod őket, annál távolabb kerülsz önmagadtól. Minél inkább vállalod, minél őszintébben bevallod őket, annál hitelesebb személyiség leszel.
Csodálatos, páratlan személyiség vagy.
Természetesen te is hoztál magaddal terheket. Szeresd magad ezekért a terhekért! Szeres magad a tévelygéseidért! Ez vagy te. Ez tesz emberré - ez tesz csodálatos, páratlan egyéniséggé. Ha tökéletes lennél, már megvilágosodtál volna, és rég nem itt lennél.
Minél inkább vállalod, minél hamarabb elfogadod és jobb megvilágításba helyezed árnyoldaladat, annál tökéletesebb lesz a boldogság érzése.
Ha vállalni tudod magadat olyannak, amilyen vagy, magadra találsz.
Isten hozott a tökéletlenek között! Ha többé nem kell színlelnünk, látszat-küzdelmeinknek is vége. Elfogadhatunk mindenkit olyannak, amilyen.
Légy egyszerűen önmagad! Nincs ennél nagyobb ajándék. Nincs nagyobb ajándék, mint te magad. Vállald személyiséged minden oldalát.
Ha jól akarunk szerepelni egy vizsgán vagy másféle megmérettetésen, nagyon fontos, hogy ne csak mi erősítsük meg magunkat abban, hogy jók vagyunk és minden menni fog, hanem a környezetünk is tegye ugyanezt!
Fogadd el barátaid vagy családod mentális támogatását!
Az előítéletek valójában erőteljes, célzott meggyőződések, amelyek elég erősek ahhoz, hogy befolyást gyakoroljanak a másik emberre - akár kizárólag energetikai hatásuk által.
A róla alkotott véleményünkkel segíthetünk vagy akadályozhatunk egy másik embert.
"Tanfolyamaim során gyakran bemutatok én is egy kísérletet, amely megmutatja, milyen nagy hatású lehet a másokról alkotott vélemény. Ez tulajdonképpen egy kineziológiai mérés, amelyet a német futball-bajnokcsapat mentáltrénere is előszeretettel alkalmaz, hogy a játékosoknak megmutassa, mekkora hatással van véleményük a csapattársaikra.
A kísérlethez felkérek valakit a teremben ülők közül, hogy jöjjön előre, és a karját vízszintesen nyújtsa előre. Először az illető erőnléti állapotát mérem fel. Ehhez erőteljesen fel kell emelnie a karját, miközben én igyekszem lefelé nyomni. Ez többé-kevésbé sikerül is, aszerint, hogy az illető milyen erőben van.
Ezt követően a kísérleti alany mögé állok, hogy ne lásson, és a teremben ülőknek elmutogatom, hogy mit gondoljanak a kiválasztott személyről: ha a hüvelykujjamat felemelem, mindenkinek csupa jót kell gondolnia; ha lefelé tartom, a legrosszabbakat kell feltételezniük róla.
Ami ezután történik, az minden alkalommal meglepi a résztvevőket: ha hüvelykujjammal felfelé mutattam - a kísérleti alany háta mögött -, és mindenki a legjobbakat gondolta róla, az illető karja fent marad, és én a legnagyobb igyekezettel sem bírom lenyomni. Ám ha hüvelykujjamat lefelé tartottam, akár két ujjal is lenyomom a karját. Elillan minden ereje..."
Ha jót gondolunk valakiről, erősítjük az illetőt. Ha rosszat gondolunk róla, gyengítjük.
A pozitív előítéletek általában jótékony hatásúak. Sokat segít például, ha bízunk társunk vagy gyermekünk képességeiben, sikerében. Színlelni azonban hiábavaló. A rezgésteret nem lehet megjátszani. Erőt csak azzal öntünk másokba, ha valóban hiszünk bennük és a képességeikben.
Ha bízunk gyermekünk erejében, ő is hinni fog a saját képességeiben.
Ha bizalommal vagyunk párunk iránt, ő is jobban fog bízni a saját képességeiben.
Ha mindezt csak színleg tesszük, éppen az ellenkezőjét érjük el.
Rajtunk áll, hogy megváltoztatjuk-e környezetünket. Már a róla alkotott véleményünkkel is hatást gyakorlunk rá.
Gondold végig, kit tisztelsz meg a bizalmaddal?
Kit segítesz a gondolataiddal?
Kit akadályozol a megvetéseddel vagy a bizalmatlanságoddal?
Vedd szemügyre a környezetedet! Hogyan járulhatnál hozzá a javulásához? Vagy éppen így felel meg a tudattalan elvárásaidnak?
Környezetünk alakításában sokkal nagyobb szerepet játszanak a meggyőződéseink, mint gondolnánk. Ha szeretnéd megváltoztatni szeretteidet, változtasd meg a róluk alkotott véleményedet.
Mindenekelőtt azonban rólad lesznek más véleménnyel. Hiszen hasonló hasonlót vonz. A hasonló rezgésterek kiegészítik egymást. Egyszeriben átjár téged is a többiek bizalma és ereje.
Minél többet adunk, annál többet kapunk.
Miért ne használnánk hát jóra az előítéletek erejét?
Saját rezgésünk segítségével tehát javíthatunk mások rezgésterén. De nem mehetnénk tovább? Meggyőződésünkkel nem befolyásolhatnánk egyének helyett akár egész embercsoportokat is? De igen. Ma már gazdag dokumentáció igazolja a gondolat hatalmának erejét, és azt a tényt, hogy milyen kevés ember elegendő az egész környező világ megváltoztatásához. Példa:
1988-ban a "Journal of Conflict Resolution" című lapban publikálták a következőket: A kísérlet során arra kértek a transzcendentális meditációban jártas személyeket, hogy meditáljanak és teremtsenek magukban békességet. A nyolcvanas évek elején érték el csúcspontjukat a Libanon és Izrael közötti katonai összecsapások, amelyek kegyetlensége az egész világot elborzasztotta. Ebben a háborús övezetben került sor a kísérletre. A résztvevőket egy adott nap adott időpontjában az övezetbe szállították. És láss csodát, a kísérlet bámulatos eredményekkel járt.
Miközben résztvevői a belső békesség megteremtésén munkálkodva meditációjukba mélyedtek, csökkent a bűncselekmények és a terrortámadások száma. Kevesebb közlekedési baleset történt, és bizonyíthatóan kevesebb sérültet szállítottak a kórházak sürgősségi osztályaira.
Amikor a kísérlet résztvevői befejezték a meditálást, minden ugyanúgy folytatódott, mint azelőtt.
Ennél a kísérletnél minden olyan lehetőséget számításba vettek, amely az eredményt befolyásolhatta. Figyelembe vették az ünnepnapokat, a hét napjait, sőt a holdfázisokat is. A kísérletet olyan napokon is elvégezték, amelyeken a támadások és a balesetek számának növekednie kellett volna, a meditáció időtartama alatt az erőszakos cselekmények száma mégis csökkent. Az eredmények olyan világosak és egyértelműek voltak, hogy a kísérletbe beavatott tudósok pontosan meg tudták határozni, hány résztvevőre van szükség ahhoz, hogy a meditációval megteremtett békesség a külvilágban is érzékelhető legyen.
Az igazán meglepő az, hogy kevesebbre, mint gondolnánk. Csupán a megbékíteni szándékozott lakosság egy százalékának négyzetgyökére. Egymillió lakos esetén ez mindössze száz ember.
Egy város egymillió lakóját akár 100 ember is befolyásolni tudja.
A világ hatmilliárd lakóját 8000 ember tudná befolyásolni.
Ha a lakosság ily csekély hányada békét teremt magában, békességük mérhetően kiterjed környezetükre.
Belső meggyőződéseink ereje hatványozódik, ha egy csoport közös meggyőződést vall, s ezt mások felé is sugározza.
Meggyőződéseink megváltoztathatják a világot.
Teszik is folyamatosan. Most is, ebben a másodpercben. De mi az, amiről meg vagyunk győződve? Hányan gondolják közülünk, hogy a világot a maga bonyolultságával, problémáival és rengeteg lakójával már képtelenség irányítani? "Mit tehet egyetlen ember hatmilliárddal szemben?"
Természetesen így is gondolkodhatunk. Egészen kézenfekvőnek is tűnik. De ne feledjük, hogy ez is csupán egy meggyőződés. És a meggyőződések elég erősek ahhoz, hogy a világot formálják.
Ha csatlakozunk az általános véleményhez, miszerint a világ problémái már nem orvosolhatók, csak csúszunk lefelé a lejtőn, miközben az erőszak egyre terjed, stb., akkor meggyőződésünkkel mi is ebbe az irányba tereljük a fejlődést. Részt veszünk a félelem és a borúlátás baljóslatú világának megteremtésében.
Ne vedd át és ne valld magadénak mások álláspontját, hiszen véleményük általad terjed tovább. Gondolkozz a saját fejeddel!
Ha hiszel abban, hogy számítasz a világon, hamarosan egyre több, hasonló meggyőződésű emberrel találkozol.
Mindig jusson eszedbe, hogy mindössze száz ember is képes megváltoztatni egymillió ember viselkedését.
"A fórumomon az egyik érdeklődőnek az az ötlete támadt, hogy nevezzenek ki egy napot a kívánságok napjának, amikor mindannyian egyszerre gondolnak a kívánságukra, és közben jótékony erőt sugároznak. Minden pénteken este 8 órakor "találkoznak", mentálisan kapcsolatba lépnek egymással és vágyakozásuk erejét a célra összpontosítják. Végezetül elmondják, hogy mit éreztek, mit tapasztaltak közben."
Akár a lábnyomok a homokban, bennünk maradnak régmúlt életek lenyomatai.
Bárha az, aki hátrahagyta őket, már rég másfelé jár, nyomai még mindig bennünk vannak.
Mi is ilyen nyomokat hagyunk, nap-nap után, saját magunkban is, észrevétlenül. Ezek határozzák meg gondolkodásunkat, érzéseinket és meggyőződéseinket.
Saját színpadunkon mi igazgatjuk a szereplőket, hogy a darabunkat eljátsszák.
Ha vágyaink nem teljesülnek, akkor valószínűleg van egy másik, öntudatlan vágyunk is, amely erősebb, mint az első. Ez a második kívánság bizonyára az első ellenében hat, méghozzá tartósabban és sokkal nagyobb erővel. Általában valamilyen kétely vagy szilárd meggyőződés formájában jelenik meg, s többnyire nem is belőlünk fakad.
Ez gyakran szüleink, nagyszüleink vagy testvéreink, ritkábban tanáraink, barátaink és ismerőseink meggyőződése. Származhat a lelkipásztorunktól, az óvodából, az iskolából, a televízióból, a reklámokból, az újságokból... Ezek véleményét és erkölcsi elképzeléseit vesszük át. Tulajdonképpen mindenki nyomot hagyott hitünkben, aki valaha fontos szerepet játszott az életünkben. Még azelőtt, hogy megszülettünk volna, és persze jóval azelőtt, hogy gondolkodni kezdtünk volna, eldöntetett, hogy kik vagyunk és hogyan kell viselkednünk a világban.
Mindenekelőtt az íródott belénk, hogy mit kell helyesnek és helytelennek, szépnek és csúnyának, jónak és rossznak tartanunk, és milyen erkölcsi nézeteket kell magunkénak vallanunk.
Nemcsak másokat értékelünk. Folyamatosan ítélkezünk önmagunk felett is, méghozzá általában pontosan úgy, ahogyan a szüleinktől láttuk.
Ezekhez a beidegződésekhez járul még az, amit magunkról gondolunk, például hogy "sosem sikerül", "sosincs pénzem", "képtelen vagyok rá", "nem vagyok elég szép", "nem érdemlem meg", "úgysem tudom elintézni", "nem hiszem, hogy lesz belőle valami", "mások sokkal jobbak, okosabbak, gyorsabbak nálam".
Ha magunkban ilyesmit gondolunk, azon is el kellene gondolkodnunk, hogy ki mondogatta nekünk olyan sokáig ezeket a mondatokat, míg végül mi is elhittük őket.
Ha régi - és többnyire tudattalan - beidegződéseink nyomára akarunk bukkanni, érdemes papírra vetnünk őket:
- először azt, amit gyermekként a szemünkre vetettek - vagyis mindazt, amiről kellemetlen emlékeink vannak. Minden elkeserítő, megalázó és sértő mondatot, amit gyermekfejjel el kellett tűrnünk. "Hagyd, te úgysem tudod, túl ügyetlen vagy ehhez, te kis süsü, ezzel a külalakkal sosem találsz magadnak férjet".
- miután mindent leírtál, ami az életedet meghatározta, fogalmazd át a mondatokat úgy, hogy jótékony hatásúak legyenek. Pl. "úgysem tudod" helyett írd azt, hogy "képes vagyok mindenre, amit szeretnék"; "sosem találsz férjet" helyett, hogy "minden férfi örülhet nekem"; "csak a baj van veled" helyett, hogy "mindenki örül nekem, aki ismer"; "túl kövér vagyok" helyett, hogy "olyannak szeretem magam, amilyen vagyok".
Ha átalakítjuk a mondatokat, bennünk is mélyreható változás veszi kezdetét. Tudatunk úgyszólván újraírja magát, mi pedig megtanuljuk, hogy eddigi valóságunknak alternatívája is van.
Átalakíthatjuk és elengedhetjük a régi, ártalmas mintákat. A legegyszerűbben úgy, ha nem táplálunk haragot az ellen, aki belénk programozta azokat, hanem nagy szeretettel és jóindulattal visszaadjuk neki mindet.
Képzeld el, amint a lekicsinylő mondatokat tartalmazó listát átnyújtod annak, akitől kaptad, majd megfordulsz és távozol.
Ne feledjük, hogy azok, akik ezeket a mondatokat egykor belénk oltották, a legjobbat tették, amit tehettek. Ennél több nem tellett tőlük. Ennek semmi köze ahhoz, hogy jó vagy rossz emberek. Egyszerűen csak emberek, a maguk hibáival és korlátaival. Akkor nem tudtak ennél jobbat tenni.
Amíg haragot és indulatokat táplálunk magunkban, nem tudunk megszabadulni az ártalmas mintáktól és beidegződésektől.
Érezd az új mondatokból áradó erőt és örömet! Ezzel azonosulj, és érezni fogod, amint a bántó mondatok hatása lassacskán alábbhagy, fokozatosan megszűnik az életedben.
Ezt gyorsabban eléred, ha elvégzel egy kis szertartást: a régi beidegződéseket jelentő mondatokat tartalmazó listát például egy biztonságos helyen elégeted.
Közben mélyen érezd át, ahogyan megszabadulsz a régi, érvényüket vesztett mintáktól. Engedj utat minden ezzel kapcsolatos érzésednek, így megszabadulhatsz tőlük.
Az így keletkező ürességet töltsd meg pozitív affirmációkkal! Ezekre összpontosíts! Váljanak meggyőződéseddé!
Megváltoztathatjuk életünket, akár máról holnapra is. Az új élményeknek azonban eleinte nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Újonnan megfogalmazott meggyőződéseinket addig kell ismételgetnünk, amíg mélyen a tudatunkba nem rögzülnek. A változás olykor hamarabb bekövetkezik, mint gondolnánk.
Ha rezgésterünket megváltoztatjuk, egész környezetünk megváltozik. Ehhez sokszor még szavak sem kellenek. Sokkal hatékonyabb, ha energetikai rezgésterünket, saját rezgésünket változtatjuk meg. Ezzel nemcsak régi, bevett viselkedésmintáinkat szüntetjük meg, hanem embertársaink magatartását is befolyásoljuk. Csodával határos módon megváltozik körülöttünk a helyzet. Pedig csodáról szó sincs. Csupán annyi történt, hogy volt merszünk megváltozni, átalakulni.
Ha gyakran eszünkbe jutnak az elszenvedett sérelmek vagy igazságtalanságok, és nem tudunk elszakadni tőlük, folyton hasonló sérelmekben és igazságtalanságokban lesz részünk, mert a rezonancia törvényének értelmében ezeket vonzzuk.
Ha nem tudjuk elengedni, ha ragaszkodunk fájdalmunkhoz és a bosszú gondolatához, mi fizetjük meg az árát. Ennek a rezgéstérnek a foglyai maradunk, és környezetünket is ennek megfelelően alakítjuk. Igazságtalannak látjuk a világot. Esetleg még több igazságtalanságot szenvedünk el, s ez alátámasztja meggyőződésünket, miszerint a világ valóban nem tisztességes. Vagy elkeserítő történeteket hallunk, s ezek megerősítenek abban, hogy nemcsak a mi életünk ilyen, hanem másoké is. Hasonló szemléletmódú embereket találunk, mivel... - úgy van, hasonló hasonlót vonz.
Rendben van, csúnyán elbántak veled. Igazságtalanok és önzők, sértők és gonoszak voltak. De életed végéig a hatalmukban akarsz maradni? Megbocsátanod a saját érdekedben kell! Ha nem teszed, nem is léphetsz tovább. Megrekedsz, és hatalmat adsz a kezükbe saját magad felett.
Amíg meg nem bocsátasz, és el nem engeded a régi sérelmeket, addig nem érhetnek új, nagyszerű élmények. A bosszú és a bánat rezgésterének foglya maradsz, és továbbra is hasonló eseményeket vonzol az életedbe.
Sérelmeink néha évtizedekre tekintenek vissza; talán már el is felejtettük azt, hogy mivel bántottak meg minket, csupán az érzéshez ragaszkodunk még mindig. Ezek az érzések gyakran homályosak, nehezen megragadhatók. Ezért érdemes az egykor elszenvedett sérelmeket feleleveníteni, például oly módon, hogy papírra vetjük őket.
Írd össze valamennyi sérelmedet! Ne lepődj meg, ha ez elfojtott erőket szabadít fel benned! Lehet, hogy újra elfog a düh vagy a szomorúság. Engedd, és ne ítéld el magad emiatt!
Jegyezz fel minden részletet! Mások szemében ezek talán lényegtelen mozzanatok, ám számodra fontosak.
Légy tudatában, hogy mindenkinek rengeteg sérelme van. Ezzel nem vagy egyedül.
Ha elkészültél, nyugodtan nézd át a listát! Lehet, hogy sok dolog egészen régre nyúlik vissza. Egy részüket szinte már el is felejtetted talán. Mégis fogva tartanak, és máig is irányításuk alatt tartják az életedet.
Most tedd fel magadnak a kérdést: a listán szereplő személyek közül kinek akarsz továbbra is hatalmat adni az életed felett? És ki az, akitől érzésed szerint végre megválhatsz?
Pipáld ki azokat a személyeket és eseményeket, akiknek szívesen búcsút mondanál! Búcsút mondani annyi, mint megszabadulni. Minden megbocsátás egy új kezdet.
Döntsd el, hogy melyik ügyhöz ragaszkodsz még mindig! Légy nyitott és őszinte. Színlelni nem érdemes. A rezgésteret nem lehet becsapni.
Akiknek megbocsátottál, azt távolítsd el a listáról! Egyszerűen vágd ki a nevét ollóval!
A kivágott papírcsíkokat tedd egy tűzálló tálba, és biztonságos helyen égesd el! Közben képzeld el, amint megköszönöd az illetőnek a tanulságos leckét! Harag nélkül útjára bocsátod őt az életedből. Légy hálás, hogy hozzásegített egy bizonyos tapasztalathoz! Ezáltal váltál érettebbé és tudatosabbá. Most szeretettel és jóindulatúan búcsút veszel "tanítódtól", és sok boldogságot kívánsz neki a továbbiakban.
Érezd, mennyire felszabadulsz, mennyire fellélegzel, amint újra kitárul a világ előtted!
Ne lepődj meg, ha a következő napokban esetleg felbukkannak életedben múltad szereplői! Az emberek ugyanis energetikailag nagyon hamar ráéreznek, ha valaki elbocsátja őket az életéből.
Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia. - André Malraux
Mint ismeretes, abszolút érvényű igazság nem létezik, csupán szubjektív igazságok vannak. Ezért aztán ugyanazt az eseményt mindenki másképp őrzi meg az emlékezetében. Bonaparte Napóleon egyszer azt mondta, hogy "a történelem olyan hazugság, amelyben a legtöbb ember egyetért". A mi emlékezetünk is a múlt szubjektív érzékelésén alapul. Számos jelenet csak a mi képzeletünkben játszódott le úgy, ahogyan emlékeinkben megőriztük; mert ilyennek éreztük, ebben a képben egyeztünk meg magunkkal. Múltunk bizonyos pontjain talán sértettnek, megalázottnak vagy elutasítottnak éreztük magunkat, s érzésünkből kiindulva másképp ítéltünk meg mindent.
Aki naplót vezet, az ismeri ezt a jelenséget, hiszen még az emlékek is változnak, ha feljegyezzük őket. Néha szebbnek vagy egyszerűen másmilyennek látjuk az eseményeket, mint amilyenek valójában.
John Wheeler, a Princeton fizikusa, Albert Einstein munkatársa megállapította, hogy a dolgok viselkedését már a puszta megfigyelésükkel is megváltoztatjuk, vagyis már maga a megfigyelés is teremtő folyamat.
Nem csoda. Bármi legyen is megfigyelésünk tárgya, már eleve van vele kapcsolatban valamilyen véleményünk, érzésünk vagy meggyőződésünk. Értékelünk, és már ez az értékelés is elegendő ahhoz, hogy létrehozzon egy rezgésteret, amelyen keresztül kapcsolatba lépünk a világgal.
Ha szemügyre vesszük életünket, teljesítményeinket és karrierünket, legnagyobb sikereinket és kudarcainkat, kapcsolatainkat és viszonyainkat, jólétünket vagy nélkülözésünket, akkor egyfelől ama meggyőződéseink tükrébe pillantunk, amelyekkel a múltban mindezt megteremtettük. Másfelől ugyanakkor a jövőnket is formáljuk - aszerint, hogy miként ítéljük meg és hogyan értékeljük a múltat.
Múltunk felidézésével megváltoztatjuk a jövőnket.
Az átélt válságok és drámák hatására váltunk azzá a nagyszerű személyiséggé, akik most vagyunk. Éppen ezek a drámai helyzetek vagy kudarcok nyitották fel a szemünket, s vezettek oda, ahonnan bátran és becsülettel megtehettük az új lépéseket.
Kudarcok nélküli élet nincsen. Gondok és nehézségek nélkül csupán vágyálmainkban élhetünk. Az élet sok akadályt állít elénk. Az akadályok azonban nem jelentenek rosszat, még ha hajlamosak vagyunk is annak látni őket. Az akadályok valójában megerősítenek.
A múlt tehát átírható. A lényeg az, hogy mit hozunk ki belőle. Jövőnk a múltat illető szemléletmódunk szerint alakul. Egyes-egyedül rajtunk áll, hogy milyen hasznot húzunk ebből a felismerésből.
Határozd el most, ebben a pillanatban, hogy vadonatúj rezgésteret hozol létre!
Megvan hozzá az erőd, mindig is megvolt. Talán csak szunnyadt eddig, és arra várt, hogy felébreszd.
Először olyan tervekbe kezdj, amelyeket könnyűszerrel megvalósítasz, így bátrabban látsz majd neki a nehezebbjének! Céljaidat soha ne veszítsd szem elől, de azt se hidd, hogy egy csapásra el kell érned őket! Ha szándékaidat mindig észben tartod, semmit sem kell a sorstól kicsikarnod, mert szinte gyerekjáték lesz megtalálnod azokat a lehetőségeket, kiskapukat és segítőket, amelyek és akik célod elérésében támogatnak. Akkor is kell döntenünk és kockáztatnunk, ha ráhangolódtunk a vágyainkra, de így lényegesen könnyebb dolgunk lesz. Ám, aki azt hiszi, hogy mindent azonnal és egyszerre kell megváltoztatnia, könnyen túlterhelheti magát, mert vágyaihoz még nem nőtt fel, és a létrehozott rezgésteret nem tudja fenntartani.
Érdemes feljegyezned mindazokat a dolgokat vagy tulajdonságokat, amelyeket el szeretnél érni, hogy tisztában legyél vele, mit akarsz az életedben megváltoztatni vagy kialakítani!
Merj nagyot gondolni! Ne szabj korlátokat magadnak, bármily "nehéz" vagy "lehetetlen" vállalkozásokat tűzz is magad elé!
Gondolkodj ciklusokban: hol szeretnél tartani tíz év múlva? Húsz év múlva? Fesd jövődről a lehető legszebb képet!
A hosszan megőrzött rezgésterek hatalmas erőre tesznek szert. Gondolj mindig a hosszú távú hatásra!
